Az 1848–49-es szabadságharcról Halmiban is megemlékeztek. A halmi református templomban a halmi, kisbábonyi, dabolci református hívek gyűltek össze ünnepelni, s hallgatták a dabolci lelkipásztor, Szilágyi István–Róbert igehirdetését, aki a magyar öntudatról, a magyarnak születés velejáróiról, a „magyarnak lenni”-tudatról beszélt, felidézve Petőfi, Vörösmarty, Gellért szavait, üzeneteit, kihangsúlyozva, hogyan kell megmaradni magyarnak. Ezt követően Varga Botond kisbábonyi lelkipásztor igei köszöntője hangzott el. Pap Erika magyartanárnő Inovan-Bertók Renáta énektanárnő segítségével készítette fel a VI., VII., VIII. osztályos diákokat az ünnepi műsorra. Az előadás keretében a gyermekek felelevenítették a március 15-én történteket, valamint az események következményeit, s arra is kitértek, hogyan kell ebből az eseményből merítve magyarként élni. Az énekek az összetartozásról, a magyar nép történelmi hányattatásáról szóltak. Id. Fodor Lajos halmi lelkipásztor egy saját költeményét szavalta el, melyet ez alkalomra írt, majd kihirdette a fontosabb tudnivalókat a jövő héttel kapcsolatban, ugyanis imahét lesz. Az istentiszteletet követően a jelenlevők elmentek a temetőbe, ahol egy kopjafa található. Incze Lajos polgármester beszédének elhangzása után az egyházi felekezetek (azaz a katolikusok és a reformátusok), valamint a helyi RMDSZ-szervezet képviselői elhelyezték koszorúikat a kopjafánál, és néhányan a megemlékezők közül is virágot helyeztek el ott. Az ünnepi esemény a Himnusz eléneklésével zárult, majd szeretetvendégségre került sor.