Szőcs Géza költő-politikussal, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke kulturális főtanácsadójával Szatmárnémetiben, a Tisza István-megemlékezésen a magyar kultúra és civilizáció átalakulásáról és helyzetéről beszélgettünk.

— Sokat hallunk ma az értékek, a kultúra és a civilizáció átalakulásáról, háttérbe szorulásáról. Ön szerint értékválság vagy értékváltás van a jelenkori társadalomban?

— Ha ezt a kérdést a nemzetközi valóságra kiterjesztve próbáljuk megválaszolni, akkor azt mondhatjuk, hogy a globalizáció előretörésével, az egyes identitások meggyengítésével egy olyan érték-újrarendeződés történik a nagyvilágban, amely nyugodtan nevezhető krízisnek is. El lehet gondolkodni, hogy vajon a krízis okozta a globalizációs agressziót, vagy pedig ez a globalizációs agresszivitás eredményez kríziseket, de kétségtelen, hogy a hagyományos értékek és értékrendek meggyengültek, és amit a helyükbe importálnak, az legjobb esetben szériagyártott másolat, rosszabb esetben gagyi bóvli. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tradicionális értelemben vett értékrend felszámolása zajlik világszerte. Magyarország ennek ellen akar állni, mint ahogy ellen akar állni a migrációs nyomásnak is. A kettő párhuzamos: van egy kulturális nyomás és van egy migrációs nyomás. A kis Magyarországnak ezeknek a nyomásoknak kell ellenállnia, és hűnek kell maradnia mindahhoz, amit az elődök testáltak rá. Elődök alatt több mint tizenegy évszázad generációit értjük.

— Gyakran esik szó arról, hogy Magyarországon még mindig a szociálliberálisok tartják kézben a művelődési élet irányítását. Ez az állítás mennyiben valós?

— Ezt nagyon nehéz számszerűsíteni. Én azt gondolom egyébként, hogy nem baj, ha a mienktől különböző értékrend megjelenik, akkor van baj, ha az monopóliumra tör, ha ki akar szorítani bármely más értéket, bármely más kulturális beszédmódot.

— A magyar kormány kidolgozott egy tervet a Kárpát-medence magyarsága számára. Hogy látja ennek a valós lehetőségeit?

— A megszerzett tudás átadása a kulcs. Az ember át tudta adni a tudást a következő generációknak, és elkezdett újra tanulni. Az, hogy a világról szerzett ismereteinket rendezett formában átadjuk a gyerekeinknek, ők a saját gyerekeiknek, és így tovább, az emberi fejlődés legfőbb titka. Ennek a tudásátadásnak később kialakult az a rendszere, amit iskolának, kultúrának, könyvnyomtatásnak nevezünk, a rádió és a televízió megjelenése, valamint egyéb kommunikációs eszközök is a rendelkezésünkre állnak, hogy ne beszéljünk a legújabb távközlési technikákról. Én azt hiszem, hogy a jövőben is az lesz a sikeres nemzet, amelyik a mérhetetlen mennyiségű információ értelmes átadását tudja a legjobban megszervezni a következő nemzedékeknek. Hosszú ideig az volt a probléma, hogy nem tudtunk eleget a világról. Ma az a probléma, hogy túl sokat tudunk. Egy olyan rendezetlen információcsomag van a kezünkben, amelyhez nincs kalauz. Nincs aki fogja a kezünket és elmagyarázza, hol lehet megtalálni a fontos és pontos információt. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk azokat a rendezőelveket, amelyek mentén az igazán fontos információk összegyűjthetőek, szelektálhatóak és átadhatóak.

— Mik az igazán fontos információk?

— Nyúljunk vissza az intelligencia — ezalatt értsük a kollektív intelligenciát is — azon meghatározásához, amely szerint az az intelligencia, amely a kihívásokra a legjobb válaszokat képes megfogalmazni. Az ember egyéni élete is tele van kihívásokkal, próbatételekkel, vizsgákkal, tesztekkel, keresztúthelyzetekkel. Ugyanígy a közösségeké, a nemzeteké is. Azok az intelligens nemzetek, amelyek a kihívásaikra olyan választ tudtak adni, hogy a nemzet túlélte a nehézségeket, megmaradt, sikeres lett. Én azt hiszem, hogy nekünk mindazok, amiket mi felírtunk magunknak vagy mások felírtak nekünk, az 1100 év ezen a helyen, az itt maradásunk egyfajta, ha nem is garanciát, de valószínűséget jelent arra nézve, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban 2140-ben is magyarul tartsák az akkori tanárok az akkori diákoknak a történelemórát.

— Melyek a magyar kultúra legidőtállóbb értékei?

— Ezzel kapcsolatban viszonylagos konszenzus van, bár itt-ott felekezeti különbségek alapján más-más a megítélése Károlyi Gáspárnak vagy Heltai Gáspárnak. Számomra mind a kettő óriási alakja a modern magyar tudat alapjai lerakásának. Biztos, hogy Balassi Bálint és Mikes Kelemen, a reformkor nagyajai és a huszadik században elsősorban a Nyugat nagyjai nem vitatható módon tartoznak bele abba az értékkészletbe, amelyre mi is építkezünk.

— Melyek az erdélyi magyar kultúra megmaradásának a feltételei?

— Az első számú feltétel az erdélyi magyar közösség megmaradása. A másik az, hogy ne engedjen a divattendenciáknak, a globalizációs álértékek nyomásának.

— Azzal, hogy nagyon sok értelmiségi áttelepedik az anyaországba, nem gyengül az itt maradottak helyzete?

— Részben gyengíti, részben erősíti, hiszen egy élő kapcsolat jön létre az anyaországi kultúrával, amely mégis centrális helyet foglal el az összmagyarság kultúrájában. Gyengíti azzal, hogy kevesebb alkotóerő marad ott, ahonnan elment.

Elek György