Ma már világosan látszik, hogy a világra egyre jobban ránehezedő liberalizmus értékvesztéshez vezet. A modernnek nevezett társadalom súlyos erkölcsi válságot él át. Szétzilálódtak azok a közösségek, amelyekben ott él az egyén. A liberálisok által gyakran hangoztatott egyéni jogok biztosítása kevés ahhoz, hogy érvényesüljenek a szintén gyakran emlegetett szabadságjogok. Az emberi értékek csak a közösségekben alakulnak ki, csak ott érvényesíthetők, csak ott lehet tapasztalni azok erejét. Az egyéni törekvések csak az anyagi javak és a hatalom megszerzésekor lehetnek sikeresek. A legtöbb ember a rövid távon elérhető örömök megszerzésére összpontosít, keveset törődik a jövővel, ezt azzal magyarázva, hogy egyszer él az ember. Megingott a társadalom alappillére, a család: folyamatosan nő a válások száma, de növekszik azoké is, akik nem kívánnak házasságban élni. A teljes önmagunkba való fordulás nem más, mint az önkirekesztés a közösségből. Az önzés, az anyagiasság, az elfordulás a családi értékektől és általában a közösségi lét értékeitől, nem oldja meg a létező problémákat, hanem amint nap mint nap tapasztaljuk, újabb problémák jelentkezését hozza magával. Az anyagi javak megszerzése csak pillanatnyi örömöket hoz, de ezek az örömök könnyen kiölhetik az igazi emberi érzéseket, így a válság olyan mélyre sodorhatja az embert, ahonnan nem biztos, hogy lesz visszaút. Ezért fontos, hogy mit kezdünk az életünkkel, hogy képesek vagyunk-e értelmet adni neki, hogy tartalmas és jó életet élünk-e, vagy az üressé válik. Az ember megbecsülését, az élet tiszteletét, az emberi kapcsolatok fontosságát, az igazságosság erejét, az együttérzés és segítőkészség jelentőségét mindig szem előtt kell tartani. És szem előtt kell tartani Madách Imre szavait, aki Az ember tragédiájában így írt: „A család s tulajdon/ Lesz a világnak kettes mozgatója,/ Melytől minden kéj s kín születni fog./ És e két eszme nő majd szüntelen,/ Amíg belőle hon lesz és ipar,/ Szülője minden nagynak és nemesnek,/ És felfalója önnön gyermekének”.

Elek György