Amikor megalkották az Európai Unió alkotmányát, a liberálisok és a szocialisták voltak a legnagyobb kerékkötői annak, hogy abba bekerüljön a keresztény szó. Mindez amiatt történt, hogy ne sértse azoknak a bevándorlóknak az érzékenységét, akik tűzzel-vassal harcolnak a kereszténység ellen. Tehát nem az őslakosok, hanem a bevándorlók lelkiismereti szabadságjogainak védelmét vették figyelembe. A kisebbségekre vonatkozó szabályok megalkotásakor az őshonos kisebbségeket egy kalap alá helyezték a bevándorló kisebbségekkel. A szólásszabadság, a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság és más hasonló jogok biztosítása valóban fontos, de vigyázni kell arra, hogy ez szent és sérthetetlen legyen mindenki számára. Sajnos, Európában már semmi sem szent. A keresztény értékeit vesztő Nyugat önként mondott le azokról az értékekről, amelyek eddigi fejlődéseinek az alappillérei voltak. A kereszténység többek között a „Ne ölj!” és a „Ne lopj!” parancsolatokra épül, míg a bevándorlók között nagyon sokan olyan vallást gyakorolnak, ami erénynek tartja, ha valaki a vallás megvédése miatt megöli embertársát. Az európai embernek lényegesen eltérnek a játékszabályai más kontinensek népeinek hagyományaitól. Amikor megalkották az Európai Unió alkotmányát, teljes mozgásszabadságot és munkavállalási lehetőséget biztosítottak, de nem szabták meg a házi rendet, hogy a vendég vagy az ott állampolgárságot szerzett bevándorló mit tehet és mit nem tehet. A keresztény Európa a liberális értékrend felülkerekedett uralma miatt ma már saját magát lövi. A párizsi merénylet áldozatait Franciaország hőseinek nevezik, ugyanúgy hősöknek nevezi a merénylőket az iszlám világ. Hősök is, áldozatok is valamennyien, attól függően, melyik oldalról nézzük. A nyugat-európai településeken a keresztény templomok nagy része már csak turistalátványosság, viszont élénk a vallási élet az egyre több helyen emelkedő mecsetekben. Feltehetjük a kérdést: mi a jó ebben a liberálisoknak? Nem hiszem, hogy bárki is kényszerítette őket a keresztény templomokba, de megtörténhet, hogy amennyiben majd nem értenek egyet a mecsetek szellemiségével, szembetalálhatják magukat az iszlám fegyverekkel. Ha ők nem is, de utódaik. Nagyon jól átlátható, hogy a világ nem a Charlie Hebdo szatirikus magazin szerkesztőinek meggyilkolása miatt van kétségbeesve, hanem a beláthatatlan és bizonytalan jövő miatt. Talán későn jöttek rá a liberálisok, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad, és nem mindig a kalandokban rejlik a szabadság. Az, aki nem talál otthonra a saját hazájában, az egy idegen világban jobb esetben csak útkereső lehet. Vannak, akik sokat küzdenek, hogy megtalálják a számukra megfelelő utat, de nagyon sokan vannak, akik rombolnak, pusztítanak, mert képtelenek és nem is akarják elfogadni a házszabályt. Nem lehet elvárni az iszlámtól, hogy legyen európai, keresztény. Ők ezt nem akarják, sőt, határozottan kifejezik elutasításukat. Európát viszont akarják. Mi lesz így Európával?

Elek György