Mit jelentett gyerekkorban, és mit jelent fiatal házasként, egy kevéssel több mint egy éves gyerekkel a karácsony? Milyennek tervezik gyermekük karácsonyát a fiatal házasok? Gál Gyulát, a Harag György Társulat színművészét és feleségét, Imolát kérdeztük.

Karácsony a szeretet ünnepe, a szeretet pedig a családban érezhető a legjobban. Ebben az évben Gál Gyulát, a Harag György Társulat színművészét és feleségét, Imolát kérdeztük, milyen hagyományai vannak az ő családjukban a karácsonynak, és mennyire változott ez meg, amióta megszületett gyermekük, Csanád.

— Gyerekkorodban, milyen volt a karácsony? — kérdeztük Gyulát.

— Kovásznán nőttem fel, ez egy olyan kisváros, ami egy nagyobb falunak is tekinthető. Öt percre laktunk a központtól, negyedórára az erdőtől. Ilyen szempontból a karácsony környéke, a vakáció nagyon izgalmas volt. Ott volt az erdő, ott voltak a domboldalak, azokat be lehetett járni, sokat lehetett szánkózni. Emlékszem, milyen nagy élmény volt, amikor hoztuk a karácsonyfát az erdőről. Minden évben vártuk azt a reggelt, amikor apám bejelentette: fiúk, ma megyünk. Elindultunk: édesapám, bátyám és én, az egész rokonságnak mi szereztük be a karácsonyfákat. Az elején, amikor még kisebb voltam, több éves szaloncukor került a fára. Édesanyám mindig elmondta, hogy ne együk meg a szaloncukrot, mert arra jövőre is szükség lesz. Az 1990-es évektől, amikor ránk tört a „jólét” és könnyebben lehetett szaloncukrot vásárolni, apám beletette a cefrébe.

— Nálatok nem tűnt el a szaloncukor a karácsonyfáról?

— Én egy nagyon babonás családból származom. Olyan szokásokat őriztünk, hogy vízkeresztig nem volt szabad hozzányúlni a karácsonyfához. Karácsony és vízkereszt között az olló be volt kötve cérnával, nem lehetett használni, mert az a vadak száját jelenti. Nem lóghatott semmi szárítókötélen, mert az rosszat jelentett. Január elsején semmit sem volt szabad kivinni a kapun. Apám tartott fejős teheneket, házhoz jöttek a tejért, újév előtt három nappal már azon kellett gondolkodni: mi legyen a január elsejei tejjel?

— Hogyan telt a karácsony este? Jártál kántálni?

— Kovásznán — sajnos — nem volt igazán szokás a kántálás. Mindenki elment a templomba, utána a család együtt ünnepelt. Gyerekkoromban templomi műsorokban sem léptem fel. Tizennégy éves koromig nem vonzott a színpad. A gyerekünk — Csanád — most tizenhárom hónapos. Tavaly még számára úgy telt az ünnep, hogy nem érzékelt semmit belőle. Az idén már abban a korban van, amikor minden után nyúl, mindenbe kapaszkodik, a karácsonyfát az asztalra tesszük, hogy ne érje el. A nyáron beköltöztünk a lakásunkba, amit már hét éve építünk, ez lesz az első karácsonyunk a saját otthonunkban. Otthon, nyugalomban, meghittségben, családban fogunk ünnepelni. Azt fogjuk figyelni, hogy a gyerek hogyan reagálja le az egészet. Nem arra törekszünk, hogy „ami szem, szájnak ingere” ott legyen az asztalon, hanem arra, hogy eljussunk a templomba és pihenten legyen együtt a család a karácsonyi meghittségben. A megszületett Jézuska lelki békét kell hozzon az embereknek.

— Ti milyen karácsonyi hagyományokat akartok teremteni a családban: régi típusút vagy modernet?

Mindenképpen hagyományost. Nem szakadunk el a vallási kötelékektől, meghitt családi hangulatot igyekszünk teremteni: békében, szeretetben. El akarjuk vinni a gyereket is a templomba.

Mindent a gyermekért

—Milyenek voltak a gyerekkori karácsonyok? — faggattuk Gyula feleségét, Imolát.

— Életem első hat évét nagyszüleimnél töltöttem egy icipici faluban. Karácsonykor mindig összegyűlt a család, szüleim, keresztszüleim, nagyszüleim, unokatestvérem és én együtt ünnepeltünk. Nem volt semmi felhajtás, csak istentisztelet, vacsora, az ajándékok kibontása és hosszú beszélgetések. Az iskolát már Tasnádon kezdtem el, de a vakációkat és az ünnepeket továbbra is a nagyszülőknél töltöttem. A ’89-es forradalom változást hozott az életünkbe, és nem csak azt, hogy már lehetett szaloncukrot kapni, hanem akkortól már nyugodtan részt vehettünk az ünnepi istentiszteleten, addig vallásórára is úgy jártam, hogy az osztálytársaim falaztak, közöttük kellett besurrannom, nehogy valamelyik „jóakaró” járókelő észrevegyen. Tanár szüleimnek köszönhetően pedig kántálókból sem volt hiány, sokszor a háromszobás lakás minden szeglete megtelt, ha két-három osztály összetalálkozott.

— Mennyivel más a karácsony anyaként?

— Tavaly még annyira picike volt Csanád, alig hét hetes, hogy az ünnepből mit sem érzékelt, az ajándékok is mindössze pár percig kötötték le, csak a csillagszórók keltették fel valamelyest az érdeklődését. Idén minden másképp lesz, rendkívül figyelmes és érdeklődő gyerek, bár szerintem igazából jövőtől lesz érdekes számára a karácsony. Most először ünnepelünk Szatmárnémetiben, az otthonunkban, már nagyon vártuk ezt a pillanatot. Szeretném, ha Csanádnak boldog karácsonya lenne, éreznie kell — és nem csak karácsonykor —, hogy nagyon szeretjük. Csak ez számít.

— Hogyan történik a családban az ajándékozás? Milyen ajándékokat szokás a fa alá elrejteni? Hogyan történik az ajándékok átadása?

— Hónapok óta gyűjtögetem az ajándékokat, és már alig várom, hogy láthassam Csanádot a színes dobozok között, ahogy darabokra tépi a csomagolópapírt. Természetesen játékokat kap, hiszen még csak azok okoznak örömet neki, de a könyveket is imádja, bár nem bánik velük kíméletesen.

— Vannak-e elképzelések arra, hogy milyen karácsonyi hagyományok alakuljanak ki a gyerek és a család számára?

— Nem akarok különösebben semmit erőltetni, nincsenek ajándékozási rituálék sem más természetű szokások. Lényeg, hogy együtt legyünk, és örüljünk annak, hogy együtt vagyunk.

Elek György