„A presbiter a lelkipásztor munkatársa, segítője, együtt hordozzák a munka terhét, s példaképei a nyájnak” — az új presbiterek eskütételével kezdődött, és a tizenhatodik Ugocsai Presbitertalálkozóval zárult a találkozás örömének ünnepnapja Halmiban.

A több mint fél évezredes halmi református templomban gyűltek össze az ugocsai presbiterek, lelkipásztorok és gyülekezeti tagok vasárnap délután, az immár XVI. Ugocsai Presbitertalálkozón. Anno a néhai Ugocsa öt gyülekezetének lelkipásztora — Simon Attila, Kovács József, Somfalvi Edit, Szilágyi István-Róbert és id. Fodor Lajos — „gondolt egy nagyot”, s ötletük nyomán megalakult az Ugocsai Presbiteri Szövetség, amelynek tagjai minden év késő őszén találkoznak, hogy ápolják az összetartozást és egymásrautaltságot, s a mindig más gyülekezetben sorra kerülő, közös ima után együtt vitassák meg a gondokat, problémákat, együtt keressenek megoldásokat, és erősítsék egymást.

Az idei találkozó rendhagyónak minősült a házigazda halmi egyházközség számára, ugyanis a lelkipásztor munkatársai és segítői, a frissen megválasztott presbiterek a délelőtti istentiszteleten tették le az esküt, saját kérésükre, ezzel is még emlékezetesebbé téve az Ugocsai Presbitertalálkozó napját. „A bölcsesség, az igazságosság, a szeretet erénye mindenkinek szól, nem csak a kiválasztottaknak” — summázta a találkozó igei szolgálatát végző Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor, s a kiválasztottak, azaz a presbiterek és a lelkipásztor közigazgatási szerepéről tartott érdekes, személyes tapasztalataiból merített példákkal fűszerezett előadást nt. Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási ügyosztályának előadó tanácsosa, toldinagyfalui lelkipásztor. Nem véletlenül választotta ezt az inkább földi, mintsem lelki tematikát, hiszen nemrég újultak meg a presbitériumok. „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek!” — idézte a korintusiaknak írt első levél tizennegyedik fejezetének sorát. — „Az egyházi közigazgatásnak ez a vezérmottója; akkor van értelme, és akkor lehet ünnepként megélni az egyházi életet, amikor mindenek ékesen és jó renddel vannak. A közigazgatás szót hallva az állami közigazgatás jut eszünkbe, de talán ez a régi rendszer átka is, az 'állam az államban' hivatalnokok viselkedése — s bár az egyháznak mint hitbéli intézménynek nincs köze a közigazgatáshoz, de az egyház intézménye közigazgatás nélkül nem tud jól működni. Az egyház Krisztus teste, s a testben vannak szép, kívánatos és csúf dolgok is, de együtt, közösen alkotják a testet, a közigazgatás pedig a vért szállító érrendszer ebben a testben. Ha jól működik, az egyház virágzik — ha rossz a vérkeringés, azt sem lehet elrejteni. A lelkipásztor, főgondnok, gondnok, presbiterek egy csapat, amely a gyülekezetet vezeti — és milyen jó lenne, ha ez a csapat együtt tudna működni, de sajnos sok helyen a 'tiszteletes úr jobban tudja, jobban csinálja' mentalitás vagy épp az ellenkezője, 'a presbitérium mindent jobban tud' hozzáállás uralkodik. Az együtt nem működésnek, a harcnak pedig anyagi és lelki elszegényedés és csőd az eredménye, s az az állapot, amikor a lelkész már nem vágyik a gyülekezetébe. Az egyházi közigazgatás nem szabad hogy erről, nem erről kell szóljon, az érrendszer csak akkor működőképes, ha a pap és a presbitérium együtt végzi munkáját” — magyarázta. Az érdekfeszítő előadást követően Bara Csaba volt főgondnok elevenítette fel a több mint másfél évtizeddel ezelőtti eseményeket, s mint mondta: nem gondolták volna id. Fodor Lajos immár nyugalmazott lelkipásztorral, hogy megérik a 16. évfordulót. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg maga id. Fodor Lajos is, hangsúlyozva: „Örülhetünk annak, hogy az eltelt tizenhat év után van folytatás. Azzal a reménységgel találkozgassunk továbbra is, hogy ezek az alkalmak közelebb visznek bennünket Istenhez és egymáshoz!” A Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége nevében Illés Jenő köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szilágyi István-Róbert mondott külön köszönetet Farkas Zsoltnak a pályázatokhoz kapcsolódó „zaklatások” elviseléséért és útbaigazításokért, segítségért. A találkozó jó hangulatú, estébe nyúló szeretetvendégséggel zárult, amelyről a „szülinapi” torta sem hiányzott.

Szabó Kinga Mária