Túrterebesen a huszonhét éves Porombovics István és a huszonnégy éves Porombovics Gellért bebizonyították, hogy eredményesen tudják fenntartani azt a gazdaságot, amit apjuk hagyott rájuk. A két testvér a megye legeredményesebb állattartóinak számít.

A túrterebesi homokkitermelő felé haladva azonnal feltűnik a Porombovics tanya. Az esős idő miatt nincs nagy mozgás az udvaron, de a szarvasmarha farmokon nem is a déli órákban zajlik a munka nagyrésze, hanem kora reggel és késő délután. A két Porombovics–fiú — István és Gellért — a farm irodájában egyeztetnek. István Szatmárnémetibe fog utazni, hogy az APIA–nál rendezze a dolgokat, Gellért az elkésett tavaszi munkálatok befejezését sürgetné, ha az időjárás is kedvezne a tavaszi vetésnek, meg a széna betakarításának.

Így indult

Néhai Porombovics István 1990–ben kezdett az állattartással foglalkozni. Előbb disznókat tartott, 1996–tól egy régi házban tizenöt–húsz borjút és bikát kezdett el nevelni, akkor a mostani farm még mezőgazdasági terület volt, miután azt megvásárolta elkezdett építkezni, az építkezéssel párhuzamosan nőtt az állatállománya is. Mindig vigyázott arra, hogy annyi állatot tartson, amennyi számára meg tudja termelni a takarmányt. 2000–ben épített egy nagyobb istállót, amibe negyven darab borjút költöztetett, hogy azok fejős tehenekké növekedjenek, mert abban az időben a tej eladása biztos jövedelmet jelentett. 2006–ban egy sikeres pályázatot készített, így sikerült mezőgazdasági gépeket vásárolnia, valamint egy fejőrendszert, hogy a fejős tehenekből a tej egyenesen a zárt rendszerű tartályokba kerüljön. Ekkor döntötte el, hogy rááll a tejtermelő tehenek tartására. Hozott hetven darab növendéket Hollandiából, harmincat Németországból és húszat Magyarországról. Akkor még megérte állattartással foglalkozni, igaz, hogy a jövedelmet mindig befektette, mert csak állandó fejlődéssel lehetett megmaradni a piacon.

Méltó utódok

Porombovics István hirtelen halála után fiai vették át a farm irányítását és el lehet mondani, hogy jól végzik azt, hiszen a farmon további fejlődés tapasztalható, bár a lehetőségek nagyon megváltoztak.

A tej ára szinte ugyanaz most is, mint 2006–ban, a kiadások viszont több mint háromszorosukra nőttek — bizonygatja Gellért. — A már két éve tartó szárazság miatt lényegesen megnövekedett a takarmány ára. Azok a farmerek, akik a pénzügyi mérlegeiket nullán tudják tartani, ügyesek, nagyon sokan lakatot tettek a farmjuk bejáratára, mert azt eladni sem lehet. Azok a farmerek, akik még működnek, minden jövedelmüket a túlélésre fordítják.

— A legnehezebb azoknak — szól közbe István —, akik betartják a törvényeket. — Annyi a papírmunka, hogy a feleségemnek egész nap kitölti az idejét. Mi, akik sok munka és feszültség árán felneveljük az állatainkat, olcsó áron eladjuk, és azok, akik elszállítják és tovább adják, rövid idő alatt jutnak kockázatmentes jövedelemhez. Jelenleg 320 szarvasmarhánk van: 120 fejős tehén, a többi borjú. Ezek mellett megművelünk 230 hektár szántóföldet, hogy tudjuk biztosítani a takarmányt. Ez a szántóterület lényegében elegendő lenne a jószágok számára szükséges takarmány megtermesztésére, mégis vannak dolgok, amelyeket meg kell vásárolni.

Az istállók

A két fiú végigvezet az istállókon, közben magyarázzák, hogy melyik tehén honnan származik, melyek a nemesebb fajták, melyek a vágóállatok, és milyen fajtákat szeretnének nemesíteni a jövőben.

— A szántóföldeken többnyire kukoricát termesztünk, egy bizonyos mennyiségű nedves kukoricát silónak, tritikálét, zabos borsót szénának, és mindig van elegendő kaszálónk — sorolta Gellért, aki jóval beszédesebb bátyjánál, nagyobb feladatot vállal a munkaterv elkészítésében. — A kaszáló nem mindig egyforma. Nagyon sok farmer épp amiatt bukott bele az állattartásba, mert nem termesztette meg a takarmányt, azt felvásárolni pedig nehéz. Néha a szárazság miatt nincs elég széna, most az eső miatt nem tudunk kaszálni. Nekünk csak a napraforgó slotot kell megvásárolni, de az is nagyon költséges. Az elmúlt évben 64 bani plusz áfa volt egy kiló slot, most 1,40 lej plusz áfa. Drágább egy kiló slot, mint a napraforgómag felvásárlási ára. Termeszthetnénk mi napraforgót és szóját, de azokat nem lehet bedarálni az abrakba, mert magas az olaj-tartalmuk, megbetegednének tőle a tehenek.

Fejőrendszer

A fejőrendszer egy külön épületben van, ahová az istállóból mennek a tehenek, ahol egy műszer jelzi, hogy melyik, mennyi tejet ad, és a komputer irányítja számukra a tejmennyiségnek megfelelő arányú abrakot. A fejős teheneknél nagyon fontos, hogy rendszeresen megkapják a táplálékadagjukat, mert ha nem kapják meg akár egy nap, azonnal lecsökken a tejmennyiség, amit nagyon nehéz visszatermelni. Amint az a beszélgetésből kiderült, nem is igazán a tej megtermelése nehéz, hanem annak az értékesítése.

— Amióta behozzák a külföldi tejet — magyarázza István —, egyre nehezebb eladni a hazait. — Magyarországon a tejárak ugyanazok, mint nálunk. A különbség az, hogy az a magyarországi tejtermelő, aki Romániának adja el a tejet, visszaigényelheti az áfát és literenként kap húsz forint támogatást. Ha mi is kapnánk hasonló támogatást (30 banit literenként), akkor nekünk az lenne a jövedelem.

— Nekünk napi 2200 liter tejünk van. Ez kis mennyiségnek számít, nem igazán lehet az árról alkudozni a felvásárlóval. Éppen ezért a megyéből heten létrehoztunk egy egyesületet, így naponta fejünk összesen tíz–tizenegyezer liter tejet. Naponta tudjuk, hogy kinek hány liter és milyen minőségű teje van, eszerint osztozunk az árakon — magyarázza Gellért.

A fejős tehenek mellett ott vannak a bikaborjak is, amelyek értékesítése szintén nem kis feladat. A húsmarhának nincs olyan ára, hogy az állattartó számára nyereséges legyen. Egy bikaborjút addig érdemes tartani, amíg eléri a négyszáz kilót, utána már csak a befektetés van.

Elek György