Bajnoknak kijáróan, tűzijátékkal, konfettikkel, pezsgővel, narancs színű füstfelhővel és a Carmina Burana nyitózenéjével fogadták az Autonet székhelyének udvarán csütörtökön délelőtt az elmondása szerint legnehezebb és leghosszabb Dakar-raliról hazaérkezett Gyenes Emánuelt. 
Elsőként Lieb Mihály cégtulajdonos és Ilonczai Tamás marketing igazgató gratulált a motorosnak, megköszönve, hogy ismét képviselte az Autonetet és Szatmárt, de az országot is (hiszen Romániából egyedüli versenyző volt) a sivatagi terepralin – az ünneplés aztán az épületben folytatódott, s természetesen nem hiányzott a hagyományos torta sem. 
„Elmúlt még egy Dakar, a 13., és a babonákkal övezett szám ellenére nem volt peches — majdnem minden úgy jött ki, ahogy terveztem. A három kitűzött cél közül kettő megvalósult: az első, hogy egészségesen jöjjek haza; a második, hogy összetettben bekerüljek a harmincas helyezésbe — 27. helyen végeztem, ami nagyon jó hely, ugyanis évről – évre egyre több gyári versenyző jön. A harmadik cél a dobogós helyezés lett volna, ez sajnos nem jött össze, mert változtak a szabályok, ezért csak az összetettben és a Malle Moto kategóriában indulhattam, ahol a 11. helyen végeztem.” – magyarázta Gyenes, hozzátéve: elvileg nagyon elégedett, hiszen  két esést és egy műszaki problémát (hátsó benzinpumpa, aminek meghibásodásában nagy szerepet játszott a „mocskos” benzin is) leszámítva, minden úgy zajlott és alakult, ahogy tervezte.

Mint elmondta, a négy, Szaud-Arábiában megrendezett Dakar közül ez volt a legnehezebb és a leghosszabb is a maga 8600 kilométerével és 14 napjával, ami két nappal több, mint az eddigiek — ám a mostani verseny nehézsége nem is ebben, hanem az időjárási viszonyokban, pontosabban a hidegben és az esőben rejlett. „Minden reggel a motorosok indulnak a legkorábban, és megtörtént, hogy jeges volt a nyereg, a ruháim meg még nedvesek — de a legrosszabb, amikor a még nedves sisakot kellett felhúzni. A nedves csizma sem túl kellemes, de a sisak még rosszabb.” – részletezte, hiszen a rally 2 kategóriában versenyzőket nem kísérte olyan stáb, mint a gyári versenyzőket (akiknek külön kamionjuk, szárítási lehetőségeik, szerelőik, de még külön szakácsuk is van). Nem hallgatva el azt sem: ezek a motorok nem sárra vannak tervezve, hanem homokra, az esős időjárás főleg az első héten bizony sárrá változtatta a homokot. Mosolyogva mesélte, hogy a két hét sivatagi kalandozást követően a hazatérés is kalandosra sikerült: repülőgépe késve indult és késve landolt Münchenben, ahol majdnem elvesztette a Bukarestbe tartó járatot.

Gyenes Mani megmutatta azt a roadbook-ot is (egy hosszú papírtekercs), amit minden reggel, 20 perccel a start előtt kapnak meg a versenyzők, s amely a legfontosabb navigáció-segítőjük, ezen vannak feltüntetve a veszélyes szakaszok, de azok a waypointok is, amelyeket a versenyzőknek érinteniük kell az etapok során. Mint mesélte a szervezők a következő Dakaron már digitális roadbook-ot terveznek a versenyzőknek adni, ám a pilóták nem igazán örülnek ennek az újításnak, hiszen a táblagépet sokkal könnyebben érheti atrocitás, megsérülhet, tönkre mehet, ráadásul a rásütő napfényben nem is látszik mindig tökéletesen a képernyő. Ám ez még a jövő zenéje, viszont az airbag-mellény, a 160 km/órás sebességhatár és a roadbook-on feltüntetett figyelmeztetések jóval biztonságosabbá teszik a versenyzést. 

S ha már jövő zenéje: Mani idén le akarja cserélni 2019-es motorját, hogy a 2024-es Dakarnak már egy új nyergében vágjon neki, de arról is beszélt, hogy szeretne majd valamikor autóba átülni a nyeregből, ez azonban jelentős, körülbelül 40 000 euróval nagyobb többletköltséget jelent. 

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!