Megfogadták a jó tanácsot a fellépők, s magyar népdalok és néptáncok legszebb gyöngyszemeit csillantották meg Egriben, az immár kilencedik alkalommal megszervezett Orgona Néptáncfesztiválon.

Különböző tájegységek színes népviseletébe öltözött fiatalok csoportja lepte el Egri központját vasárnap kora délután, s bár egy-egy aggódó pillantást vetettek a felhős ég felé, vidáman pattantak fel a hatalmas-illatozó orgona- és labdarózsacsokrokkal díszített szekerekre, s indultak libbenő pántlikával, kalapba tűzött árvalányhajjal végig a településen, de nem csak, nótaszóval hívogatni az Orgona Néptáncfesztiválra. Arra a rendezvényre, amelyet sok-sok évvel ezelőtt álmodott meg az idén 14 éves egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes vezető táncosa és koreográfusa, ifj. Szarvas Károly. Aztán az a régi gondolat kilenc évvel ezelőtt, az első néptáncfesztivál alkalmával testet öltött, s az elmúlt évek alatt folyamatosan nőtt az érdeklődés az egyre ismertebb és elismertebb Orgona Néptáncfesztivál iránt, egyre több tánccsoport jelezte részvételét a találkozón, s egyre távolabbról — idén a mezőmadarasi Árvalányhaj és a nagyzerindi Ibolya néptáncosai érkeztek a legmesszebbről. „Az egriek szeretnek táncolni és szeretik a táncot. S valószínűleg ezt a szeretetet érzik a fellépők is” — summázza mosolyogva ifj. Szarvas Károly főszervező, aki bár nagyon is jól tudja, de szerénységből nem mondja ki: továbbvinni a magyar táncot, népzenét, kultúrát nemcsak komoly közösségmegtartó tevékenység, de kemény, sok erőfeszítéssel és munkával járó feladat, elhivatottság is. Kimondta viszont „az ördög mesterségének” gyakorlóit s az egybegyűlteket elsőként üdvözlő Márton Zsuzsanna polgármester, megköszönve a szervezőknek, hogy időt és fáradságot nem kímélve munkálkodtak azon, hogy ismét Egribe varázsolják a magyar kultúra legszebb értékeit, a népdalokat és néptáncokat. „Népet csak egészében lehet megismerni, a nép dalát is csak az érti meg igazán, aki ismeri szokásait, ruházatát, ételét” — idézte Kodály Zoltánt, hozzátéve: aki nem őrzi kultúráját, az hontalanná válik, amelyik növény nem kapaszkodik gyökereivel az anyaföldbe, azt előbb vagy utóbb, de elviszi a szél. Üdvözlő gondolatait követően az aranylakodalmukat ünneplő Bumbar Ioant és Nastacát, valamint Bejera Ioant és Anát köszöntötte, hangsúlyozva: bár fél évszázad valóban eltelt, de ők örök fiatalok maradtak, mert a lélek nem öregszik. „Mindig örömmel és szeretettel jövök erre a fesztiválra, annak ellenére, hogy nem vagyok táncos” — pontosította köszöntőjében Erdei D. István képviselő, míg Turos Lóránd szenátor a múltba visszapillantva örömmel emlékezett azokra az évekre, amikor néptáncolt — amíg ki nem derült, hogy a jobb lába is bal. „A néptánc a nyelv és a vallás mellett az egyik legfontosabb identitásmeghatározó, Egri pedig ugyancsak büszke lehet arra, hogy lassan egy évtizede otthona ennek a fesztiválnak” — mondta. E gondolatot folytatta köszöntőjében Nagy Orbán is, hangsúlyozva: „Gyönyörű fesztivál és gyönyörű szép nap, a borús idő ellenére is, hiszen amikor ennyi népviseletbe öltözött fiatalt látunk, az csak gyönyörű szép lehet” — fogalmazott, megköszönve ifj. Szarvas Károlynak az ötletet és az elmúlt évek munkáját is, a fellépőknek pedig azt tanácsolta: „A lehető legjobb kedvvel táncoljatok! Mert így a tánc dupla öröm: annak is, aki járja és annak is, aki nézi. Okozzunk örömöt egymásnak ezen a délutánon!”

Ajánlását meg is fogadták, s a néptánckavalkádban egymást váltotta a színpadon az egri Csodaszarvas, a hadadi Akácvirág, a Szamoshát, a szilágyszéri Kukurók, a mezőmadarasi Árvalányhaj, a szilágylelei Nemesek, az avasújvárosi Bokréta és a nagyzerindi Kisibolya — mezőségi, szatmári, kalotaszegi, széki, nyárádmenti, mezőmadarasi, vajdaszentiványi, szilágysági, délalföldi, füzesi táncaik no meg a polka alatt csak úgy porzott a színpad. A táncnak a színpadi seregszemlét követően sem szakadt vége, hiszen az azt követő táncházban nem csak a gyakorlattal rendelkezők mulattak jól, de a kezdőknek is lehetőségük nyílt megismerkedni az ördög tudományának lépéseivel.

Szabó Kinga Mária