Mindig az az évi PMN-t tartják a legjobbnak–sikeresebbnek a résztvevők és a szervezők is — az idei viszont mindenre rácáfolt: most a leggazdagabb és legszínesebb a programkínálat, ez a legszervezettebb és legkellemesebb hangulatú, és a legütősebb koncert szombaton volt.

Minden idők, pontosabban az eddigi leggazdagabb kínálattal várta a résztvevőket az idei  Partiumi Magyar Napok — már a hét folyamán nehéz feladat elé állítva azt, aki minden előadásra, koncertre és tárlatra el akart jutni. A hétvége pedig egyszerűen szédületes volt. A programok és foglalkozások alaposan zavarba ejtő sokaságával szembesültek szombaton kora délelőtt a Kossuth-kertbe érkezők, a sétányokon már jóval a 11 órai „hivatalos” kezdés előtt nagy volt a sürgés-forgás.

Kézművesek és könyvárusok rendezgették portékáikat, kedves ismerősként köszönt a csodálatos kalotaszegi varrottasaival és szőtteseivel a PMN-re már 8 éve visszajáró, széki Tasnádi Mária, megnyitotta kapuit a kellemes, századeleji hangulatú Friss Kávéház, a lacikonyhások sütötték a kolbászt — rostélyost, hiszen inkább előbb, mint utóbb, de mindenki megéhezett, forogtak a kürtőskalácssütők, gyúrták az elmaradhatatlan bogdándi béles és a sváb strudli tésztáját.

Természetesen a borgácsfőző versenyen részt vevő csapatok is lázasan készülődtek, pucolták a zöldségeket, aprították a hagymát, rakták a tüzet a kisebb-nagyobb üstök alá — s hamarosan ínycsiklandó illatok „jelezték”: készül a pörkölt. Hol vegyes húsból, hol vaddisznóból, őzből és muflonból, hol körömből, hol kakasheréből, a szakácsok és kuktáik pedig a cél érdekében egy-egy kupica pálinkát is lehúztak — hogy a jó hangulat csak még finomabbá tegye az elkészített étket és még szebbé a terítékeket. S hogy vád ne érje pártatlanságát, a végtelenül közvetlen és kedves zsűrielnök, Sági Szilárd mesterszakács minden csapatnál koccintott a vidékünkre jellemző jóféle „gyümölcslével”.

Szorgalmasan dolgoztak az RMDSZ Nőszervezetének sárközújlaki, börvelyi, nagykárolyi, tasnádi, erdődi, pálfalvi, szatmárhegyi és természetesen szatmári tagjai — a sokféle finom falat mellett még fenséges toros káposztát is „alkotva”. Majd a tömegben feltűnt három óriásgólyalábas, minél több apróságot toborozandó a vásári komédiára, amelyet a Vagabanda bábszínház mutatott be és a varázslásnak ezzel még nem szakadt vége, hiszen a komédia után a kolozsvári Belloni bűvész kápráztatta el a nézősereget.

Az egyre nagyobb számban érkezők közül sokan a Zöld Ház előterébe vették az irányt, ahol délben nyílt meg a több tucat szépséges, házi kedvenc (és nem csak) növényből A zöld világ a tied is kiállítás. Sokan álltak meg a tőlünk egy lépésre lévő, szabolcs–szatmár–beregi Középkori Templomok Útját gyönyörű fotókkal és érdekes leírásokkal bemutató kiállítás előtt is. A kisszínpadon egymást váltották a néptánccsoportok, s a muzsikaszót hallva táncra perdültek a nézők is — majd a már jól ismert és mindig óriási sikernek örvendő szabadtéri táncházban késő estig mozdultak a lábak. Az esti táncház külön színfoltjai voltak az avasújvárosi fiatalok, akik az Ossian-koncertre érkeztek, és a táncházban is megmutatták többéves, évtizedes néptánctudásukat. Olyan méltósággal táncoltak, hogy a nézők közül sokan kérdezték: kik ezek a bőrdzsekis, kendővel bekötött fejű rockerek, akik így tudják cifrázni a lépéseket?

Hatalmas sikernek örvendett az Óriás Szalmavár falain belül a népi játszókert, a gyermekeket még sötétedés után is alig lehetett rábírni, hogy otthagyják a teknőhorgászatot és a fahalfőzőcskézést a konyhasarokban. Rengeteg érdeklődőt vonzott a hagyományos bútorokkal és kellékekkel berendezett, mezőpetri életképet bemutató Giblis ház „télikonyhája” is, s a hagyományos bútorok mellől nem hiányoztak a hagyományos, nagymamáink által készített finomságok sem. A Sárközújlaki Református Nőszövetség varrottasokkal, népi tárgyakkal feldíszített sátrában fánkkal, hájas tésztával, hólabdával kínálták az arra járókat, a bogdándiak természetesen utolérhetetlen bélesükkel, a petriek és a nagymajtényiak különféle töltésű strudlikkal — nagy keletje volt valamennyi finomságnak, a majtényiak még este 10-kor is nyújtották a tésztát, töltötték bele a krumplit. Mint mondták: 100 kg liszttel kezdték a napot, csipetnyi sem maradt belőle.

Késő délutánra telítődött a Kossuth-kert, de a látogatók egyre csak özönlöttek — hatalmas tömeg hömpölygött a sétányokon, egyre nagyobb sorok torlódtak össze a lacikonyhák, strudlis sátrak, a Bor- és Pálinkautca előtt, sem a padokon, sem a Gravel Garden hangulatos asztalainál nem lehetett már ülőhelyet kapni és kicsinek bizonyult a Humor-Nagysátor is, hiszen csoportokban álltak „ajtaja és ablakai” előtt azok, akik már nem fértek be, de nem akartak lemaradni a nevetésről. Telítődni kezdett hirtelen a nagyszínpadnak helyet adó domb is, sokan gyűltek össze ByeAlex a poptól a rockig több stílusjegyet magán viselő, meglepően jó koncertjére. Aztán… Aztán olyasmi történt, amire nemigen volt példa a PMN 14 éves történelme során és a Kossuth-kert jó öreg fái sem igen emlékeznek hasonlóra: bevonultak a rock katonái és nagy időket idéző, másfél órás, fantasztikus koncertjükkel igazolták: 30 év ide vagy oda, még messze nem járt el felettük az idő. A nyitásként eljátszott „A magam útját járom”-tól a szokásos zárásig, a „Mire újra megvirrad"-ig minden riff, minden szólam és minden hang a helyén volt. A kőkemény Acélszívtől vagy az Élő sakkfiguráktól az olyan balladákig, mint az Éjféli lány minden remekül szólt. Paksi Endre továbbra is hiteles, Rubcsics Richárd gitárjátéka fenomenális, az Erdélyi Krisztián basszusgitáros és Kálozi Gergely dobos alkotta ritmusszekció pedig kellő súllyal tolja a tempót. Nem csak a domb, de a környéke is dugig megtelt különböző korosztályú rockerekkel, akik közül nagyon sokan jöttek a megye és az országhatáron túlról is az Ossián-koncertre, amely minden elképzelést felülmúlóan, fantasztikusra sikeredett — s ezt érezték a zenészek is, hiszen ritkán fordul elő, hogy a nagyérdeműnek hátat fordítva, selfie-t készítsenek a háttérben tömboló többezres közönséggel.

És ezzel még nem volt vége az éjszakának, hiszen a sZempöl egyedi hangulatú koncertje következett, majd az asztalok körül egyre másra csendültek fel a magyar nóták, a régi mulatságok, bálok hangulatát idézve.

Még több fotóért kattints IDE!

Vasárnap reggel ismét fellobbantak a lángok az üstök és tárcsák alatt, hiszen kezdődött a halételek versenye — s míg rotyogott a halászlé, a tejfölös harcsapaprikás és egyéb finomságok, a kisszínpadon egymást érték a bábelőadások, a vásári attrakciók, kézműves foglalkozások és hagyományos népi játszóterek-helyek a Kossuth-kertet teljesen birtokba vevő gyermekek nagy-nagy örömére. Nem maradt el a hétpróbás gyermekvetélkedő sem, ahol a feladatok teljesítésével a gyerkőcök piculákat gyűjthettek, ezeket pedig a verseny végeztével ajándékokra cserélhették.

Mindkét nap nagy szurkolások közepette zajlott a sörösládamászóverseny és az alpinista falmászás, a bátrabb fiúk és lányok is kipróbálták a fák ágai között tekergő dzsungelútvonalat, a kevésbé kalandvágyók a tavat kerülték meg a hattyúcsónakokban, s csodálkoztak rá a kutyák engedelmességi, őrző-védő agility bemutatójára, és kiderült az is, ki veheti át a Legszebb növényért járó díjat. Délután már „szokás szerint” egy gombostűt sem lehetett leejteni a Kossuth-kertben, fogytak a kis- és nagyfröccsök, szörpök, portékák, s előbb Zalatnay Cini kiáltotta világgá, hogy ő még mindig nem lesz apáca, majd Wolf Kati kérdezte a szerelmet, miért is múlik.