A Szatmár Megyei Rendőr-felügyelőség Mihai Viteazul utcai székhelye előtt álltak sorfalat és demonstráltak tegnap a bérkiegészítést követelő Europol Rendőrszakszervezet tagjai.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Román Rendőrség dolgozóinak elégedetlenségét az váltotta ki, hogy a kormány az ő esetükben nem alkalmazza a bérekre vonatkozó előírásokat, és a különféle bérpótlékokat (túlóra, hétvégi, éjszakai szolgálat, veszélyességi pótlék stb., melyek egy-egy fizetés esetén jelentős többletösszeget jelentenek) nem az új, bruttó 1450 lejes minimálbér alapján számolják, hanem még mindig a 2009-es évi, 600 lejes fizetést veszik alapul. A tiltakozások bő egy héttel ezelőtt kezdődtek Bukarestben és az ország különböző nagyvárosaiban — tegnap pedig az Europol Rendőrszakszervezet szatmári tagjai is csatlakoztak társaikhoz és demonstráltak. A sípokkal, megafonokkal és „A nemzetbiztonság nem annyit ér, mint a minimálbér”, „A törvényhozók számára a törvény csak egy gúnyirat! Én mint rendőr viszont legyek korrekt”, „A bűnözőket elfogjuk, de ezért fizut nem kapunk”, „Szolgálat közben meghalunk, minimálbérrel kifizetve” feliratú transzparensekkel felszerelkezett tiltakozók a rendőrség szatmárnémeti, Mihai Viteazul utcai székhelye előtt álltak sorfalat 10 órától késő délutánig, folyamatosan váltva egymást. „A törvény értelmében február 1-jétől a minimálbér 1450 lej, bennünket azonban még mindig a 2009-es évi minimálbér alapján fizetnek, mert a belügy- és a munkaügyi minisztérium a mi esetünkben nem hajlandó foganatosítani a kormányhatározatot — eltelt nyolc év, a mi fizetéseink meg 55 lejjel emelkedtek. Nem kérünk különleges bánásmódot, nem kérünk kivételezéseket, csak azt: tartsák be a kormányhatározatot” — magyarázta Felix Văsuţ, az Europol szatmári szervezetének vezetője. „A tanügyben, egészségügyben dolgozók fizetései már rendben vannak, mi vagyunk az utolsó közalkalmazotti kategória, akik aprópénzért visszük vásárra a bőrünket” — mondta, hozzátéve: ha már a még mindig krónikusnak minősülő rendőrhiányt nem lehet hatékonyan megoldani, legalább a keresetük legyen arányban a munkájuk mennyiségével és veszélyességével. S hogy eme kijelentése mennyire nem alaptalan, elég csak a felsővisói őrsparancsnok tragédiáját említeni, akit január elején szolgálat közben (egyedül teljesített szolgálatot), az őrs épületében ölt meg két fiatal, bosszúból, amiért nem sokkal azelőtt rendbontásért és csendháborításért megbírságolta őket. Bár a tavalyi toborzásoknak köszönhetően némiképp enyhült a (főleg vidéki) rendőrhiány, a helyzet még messze nem tekinthető teljesen megoldottnak Szatmár megyében sem — a frissen végzett újoncok a jelentkezésükkor megadott településen teljesítenek ugyan szolgálatot, de értelemszerűen közrendőri tisztségben, s mivel az eddigi (és tapasztalattal rendelkező) őrsvezető-helyetteseket őrsvezetőkké nevezték ki, a helyettesi tisztségek továbbra sincsenek betöltve. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy nagyobb, több faluból álló községben két rendőr több ugyan a semminél, de még mindig nem elégséges.

Szabó Kinga Mária