Szűk körben beszélgettünk arról, hogy mi történhetett — azért múlt időben, mert a valóság sokkal távolabb van attól, amit a televízióban láttunk — az elmúlt hétvégén Bukarestben, mi a történtek háttere, és mire lehet számítani a jövőben. Én magam többször elmondtam már, hogy a demokrácia fogalma idejétmúlt, nem lehet a többség akaratára építeni a társadalmat, mert éppen a többség az, amelyet ma már könnyen lehet irányítani, befolyásolni. Azt is elmondtam már, hogy a többség amiatt befolyásolható, mert az óvodától a legfelső fokú oktatási intézményekig úgy oktatják és nevelik az embereket, hogy ne legyen önálló véleményük. Sajnálatos módon már a mai szülők is ebben a fajta nevelésben és oktatásban részesültek, kevesen vannak azok, akik képezték magukat annyira, hogy ne dőljenek be mindenféle félrevezetéseknek, hanem tegyenek szert olyan ismeretekre, amelyek segítségével közelebb tudnak jutni a valósághoz. Mert minél szélesebb a kultúra bázisa, annál nagyobb a valószínűsége a társadalmi változásnak. Azzal, hogy folyamatosan növekszik a főiskolai végzettségűek száma, és egyre többen használják a doktori címet, nem nő ugyanilyen arányban a kultúra bázisa, nem tapasztaljuk azt, hogy a társadalomban emelkedik az intelligenciaszint. A huszonegyedik században prioritás kellene hogy legyen a kultúra szociológiája, és választ kellene adjon a társadalom nagy kérdéseire. Ma úgy tűnik, hogy a kultúrának nincs megfelelő hatása a társadalomra, mint ahogy a társadalomnak nincs olyan hatása a kultúrára, mint amilyen volt a korábbi századokban. Ma már a legértelmesebb embereket is magukkal ragadják a kordivatok, amelyeket bizonyos társadalomátalakító körök a médián és más véleményformáló fórumokon keresztül igyekeznek elfogadtatni. Nevezhetjük-e kulturált társadalomnak azt, amelynek tagjai ököllel és erőszakkal próbálják meg érvényesíteni az akaratukat? Nevezhetjük-e kulturált társadalomnak azt, amelyben az állambiztonsági szervek vízágyúval és könnygázzal oszlatják szét a békés és a békétlen tüntetőket? Az 1989-es változások után milyen társadalmi fejlődésről beszélhetünk, milyen kulturális jelenségek és folyamatok jöttek létre, ha közel harminc évvel a változások után még mindig így működnek? Bárhonnan közelítjük meg a dolgokat, arra a következtetésre jutunk, hogy egy olyan társadalomkép áll előttünk, ami a tudatlanságra épül, az emberek többsége a külső befolyás hatására cselekszik, a kordivatdiktátorok által megfogalmazott módon él. A társadalom és a kultúra egy úton kellene haladjon, s amíg ez nem így történik, az egyén és a közösség viszonya válságos marad, még a legkisebb közösségben, a családban is. Nem beszélhetünk társadalmi értékekről addig, amíg nem tudunk felmutatni egyéni és családi értékeket. A társadalom viselkedését nagyban meghatározza az egyén viselkedése, az egyén viselkedése pedig eléggé bonyolult módon a család és a társadalom viselkedésétől függ.