Jegyzet

A közömbösség is népakarat

2016.10.06 - 10:03

Klaus Iohannis román államfő azt nyilatkozta: Romániában nem fog kormányalakítási megbízást kapni elítélt vagy bűnvádi eljárás alatt álló politikus. Ezzel kizárta annak a lehetőségét, hogy Liviu Dragnea, a PSD és Călin Popescu Tăriceanu, az ALDE elnöke kormányfő lehessen. Victor Ponta volt kormányfő mosolyogva jegyezte meg, hogy Traian Băsescu elnök is azt mondta, hogy nem nevezi ki Pontát, mégis megtette azt háromszor. Liviu Dragnea szerint az államfő nem hagyhatja figyelmen kívül a választói akaratot, ez pedig valóban elgondolkoztató dolog. A demokratikus elveken alapuló választásokon győzelmet arató párt valamilyen módon bemutatkozik a választók előtt. Ismerteti programját, célkitűzéseit, legtöbb esetben megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Ha valamit nem tesz világossá és érthetővé, azzal kapcsolatosan a választók a kampány idején kérdéseket tehetnek fel, vagyis mindent átláthatóvá lehet tenni, ha ezt a választók úgy akarják. Egy párt vagy annak vezetői annak ellenére, hogy kisebb-nagyobb hibákkal rendelkeznek, elnyerhetik a választók bizalmát. Lehetett tudni a legutóbbi helyhatósági választások előtt is, hogy hány polgármesterjelölt ellen folyt bírósági eljárás, sokat közülük mégis megválasztottak. Azt is lehet tudni, hogy hány polgármester vagy más kisebb-nagyobb tisztségben lévő személy követett el és követ el ma is szabálysértést, sok esetben bűncselekményt, de alig vannak olyan választók, akik kérik ezeknek a személyeknek az elszámoltatását. Liviu Dragneának nagyon igaza van akkor, amikor azt mondja: nem szabad figyelmen kívül hagyni a népakaratot. Végül is ez a demokrácia alapja: a népakarat érvényesítése. Ha a nép azt akarja, hogy korrupt, bűncselekmények elkövetésére hajlamos vezetői legyenek, akkor kell hagyni, hogy úgy legyen. Ha a választók nem hajlandóak megtanulni, hogy ma már nem a diktatúrában élnek, ahol a népakarat csak látszat volt, akkor viseljék a sorsukat és ne lepődjenek majd meg, ha újra kialakul egy demokráciára épülő diktatórikus rendszer, ahol a népakarat csak látszat lesz, mert kisebb csoportok döntenek mindenről és a rábólintás is csak látszat.

Valaki azt mondja, hogy már most is úgy van? Vagy ha még nem, akkor már túl közel vagyunk hozzá? Lehet, de ez is népakarat. Népakarat az is, ha közömbösek vagyunk, ha nem törődünk azzal, hogy mit tesznek mások, ha rábízzuk másokra a döntés jogát.

Elek György