Mint minden évben, idén is megállt az élet egy percre délelőtt, amikor az egész országban megszólaltak a szirénák, hogy a második világháború zsidóüldözésének hatmillió áldozatára emlékeztessenek.
    A diákok a szokásos iskolai ünnepségek helyett a távoktatás keretében otthon, számítógépeiken figyeltek visszaemlékezésekre, és a Zoom nevű applikáción találkoztak "élőben" túlélő nagyszülőkkel, dédszülőkkel, akik személyes történetüket mesélték el.
    Az idős túlélők nem hagyhatják el otthonaikat, hogy elkerüljék a fertőzés lehetőségét, és így a helyi szokásoktól eltérően nem látogathattak el az emlékhelyekre, nem mesélhették el oktatási intézményekben történetüket. A rendőrség egyenruhás csoportjai száznyolcvan idősotthon ablakai előtt tisztelegtek a sziréna megszólalásának idején, miközben a túlélők az ablakokban és az erkélyeken álltak.
    A Jad Vasem holokauszt emlékmúzeum zárva tart a járvány miatt, de interneten közvetített előadássorozattal, és egy "Zsidó zsidómentők, egy mindenkiért" című virtuális kiállítással készült a jom hasoára.
    Az izraeli parlamentben, a kneszetben tartott megemlékezésen Benjámin Netanjahu felolvasta a vészkorszakot túlélt apósa versét, Beni Ganz pedig Mezőkovácsházáról származó és Bergen-Belsenben felszabadult édesanyja emlékét idézte fel.
    Az arab képviselők zsidó társaikkal együtt hajtottak fejet az áldozatok emlékének, Manszur Abbász a Korán egyik imáját mondta el, és szolidaritását fejezte ki a zsidó néppel Izraelben és a világ minden részén.
    Mint minden évben, az izraeli holokauszt emléknap hivatalos záró ünnepsége idén is Észak-Izraelben, a kibuc lohaméj hagetaotban, vagyis a gettóharcosok kibucában volt, de  ez is közönség nélkül, csak néhány szereplő és szónok jelenlétében zajlott.