Megbukott tegnap az I. Orban-kormány, ami azt is jelenti, hogy nem lesz kétfordulós a polgármester-választás, de azt még nem jelenti, hogy előrehozott parlamenti választások lesznek.

Alig három hónapnyi ténykedés után tegnap megbukott az I. Orban-kormány — ami távolról sem akkora kudarc Ludovic Orban számára, mint azt esetleg az egyszerű ember gondolná, hiszen ezzel (legalábbis az egyik forgatókönyv szerint) még közelebb kerülhet az olyannyira vágyott előrehozott parlamenti választásokhoz. Persze ezen célig van még két akadály, amelyeket meg kellene valahogy ugrani, azaz elérni, hogy a parlament a következő 60 nap alatt ne szavazzon bizalmat (méghozzá két alkalommal) új kormánynak — merthogy egyre inkább semmibe vett, és fajsúlyosnak nem nevezhető alkotmányunk csak ezek után engedi meg az államelnöknek, hogy feloszlassa az aktuális parlamentet, és kiírja az előrehozott parlamenti választásokat. Viszont kétszer rávenni vagy rávezetni a parlamentet, hogy elutasítson egy új kormányt, az kemény dió — de nem lehetetlen. Hiszen Klaus Iohannis államfő már a bizalmatlansági indítvány tegnapi szavazása előtt bejelentette: ha a parlament megbuktatja a kormányt, ismét Ludovic Orbant bízza meg kormányalakítással. Orban „szimpátiaindexe” viszont csökkent pár rovátkányit bizonyos honatyák és politikusok részéről, épp a bizalmatlansági indítvány vitáján tett kijelentései és stílusa, no meg a hétfőről keddre virradó éjszaka elfogadott, alig 25 sürgősségi kormányrendelet miatt (amire egyébként Románia harmincéves demokráciájában még szintén nem volt példa) — így jó eséllyel számíthat arra, hogy a parlament nem fogadja el őt és új kormányát. De az is megtörténhet, hogy a parlament „átlát a szitán”, és elfogadja majd az új kormányt, hiszen egy részének igazán nem sürgős, hogy mandátuma rövidebb legyen pár hónappal, és előrehozott választások legyenek. S hogy miért szeretné Ludovic Orban előrehozni a választásokat, de annyira, hogy ennek érdekében teljes politikai instabilitásba sodorja az országot? Mert úgy gondolja (részben jogosan), hogy csak így szabadulhat meg végérvényesen a szociáldemokrata politikusoktól, illetve így lesz parlamenti többségük a nemzeti liberálisoknak, akik aztán már teljes egyetértésben vezetnék az országot egy nemzeti liberális kormánnyal. Persze mindez csak elmélet, a politika meg bonyolult, és az élet hozhat nem várt meglepetéseket is — példa erre Victor Ponta és pártjának honatyái, akik tegnap teljesen hirtelen és váratlanul a bizalmatlansági indítvány mellett szavaztak, s igaz, hogy nincsenek sokan, de épp elegen vannak ahhoz, hogy kényelmes fölénnyel megbuktatták a kormányt. Ugyanilyen nem várt fordulatként (a nemzeti liberálisok jelenlegi hatalmas népszerűségi indexe ellenére) megtörténhet, hogy az előrehozott választások után nem lesz számottevően kevesebb szociáldemokrata honatya — s akkor ez a most csak három hónapon át tartó kutya-macska „viszony” négy éven keresztül dominálja majd az ország politikai, de akkor már gazdasági életét is.

Szabó Kinga Mária