„A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a mellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” Alapige: Lk 1,78–79.

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában laknak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

Keresztyén testvéreim! „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogatott minket…” — ez a mondat azt jelenti, hogy karácsony nem az ítélet ideje. Karácsony a könyörület és az irgalmasság ideje. Ő a sértett fél. Ő megtehette volna azt, hogy elfordul tőlünk, nem foglalkozik többé az emberrel, aki otthagyta az Édenben az Isten szeretetét, és hagyja, hogy az ítélet tüze csapjon le az emberre. Elutasította Ádám és Éva a kegyelmet, otthagyta Isten szeretetét, erre megtehette volna Isten, hogy így bánik az emberrel.

Karácsony pont erről beszél, hogy Isten könyörülő irgalma, amellyel meglátogatott minket az Ő egyszülött Fia, s nemcsak egy rövid látogatás volt ez, hanem lakozott, sátorozott közöttünk. Jézus Krisztus velünk van. Immánuel, velünk az Isten. Nem ellenünk, hanem azért jött, hogy segítsen minket. Hogy újra megtalálhassuk Őt, hogy másfajta, Isten szerint való életet tudjunk élni. Nem az ítélet, hanem az irgalom, ami dominál karácsonykor. Isten szereti az embert.

A második, amit állít Lukács, hogy a naptámadat, a felkelő fény látogatott meg minket, akik a sötétség és a halál árnyékában lakunk.

Azt hiszem, hogy az egyáltalán nem lényegtelen, hogy ki hol lakik. Akik Isten nélkül élnek, azokról azt mondja a Biblia, hogy a halál árnyékában, a sötétségben laknak. Nem szörnyű? Az állandó lakóhelyük a halál árnyéka és a sötétség. Karácsonykor Isten azért küldte el az Ő egyszülött Fiát, hogy ez ne maradjon így. Testvérek, lehet lakást változtatni. Lehet olyanra elcserélni, amit az Isten ad ajándékba. Az Ő tisztaságára, a bűneink bocsánatát kaphatjuk, egy új, el nem múló életet. Jézus Krisztus ezért jött el, hogy kiszabadítsa azokat, akik a sötétségben laknak, a sötétből, az istentelenség állapotából, és egy olyan lakást adjon, egy örökkévalót, egy örökké tartót, egy el nem múló, örök életet, amelynek nem árt többé a halál, a könny, a pusztulás.

A harmadik, amiről ír Lukács, hogy mindez hogyan történik a gyakorlatban. Meglátogatott a magasságból a naptámadat, hogy igazgassa a lábainkat a békesség útjára.

Testvéreim, az ember nem tud magától visszakerülni az Isten szeretetébe. Kiestünk onnan, kiléptünk, otthagytuk, kisiklott az életünk az Isten nélkül. Miért jött Jézus Krisztus? Hogy igazgassa a lábainkat a békesség útjára. Jézus azért jött karácsony éjszakáján, hogy a mi Istentől elszakadt, kificamodott életünket ráigazítsa a békesség útjára.

Karácsony nem az ítélet ideje, hanem az irgalmasságé és a kegyelemé. Az Isten nagy irgalmasságáért, amellyel elküldte az Ő egyszülött Fiát, eljött hozzánk a mennyei fény, dicsőség, szeretet, hogy megszabadítson minket az istentelen életünkből, hogy lakóhelyváltozás legyen, hogy az állandó lakhelyünk többé ne a halál és a sötétség legyen, hanem az Isten dicsősége. „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked Krisztus.” (Ef.5:14) Ámen.

2015. Karácsony hava

Kovács Sándor

lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese