Van pénz, de nem adják oda a gazdálkodóknak — vélekednek a mezőgazdaságból élők. Egy gencsi házaspár szerint a hivatalnokok szándékosan késleltetik a támogatások kifizetését, emiatt például Gencsen két év alatt egyötödére csökkent a fejőstehenek száma.

Az újságírás velejárója a belefásultság, az, hogy ódzkodik a felháborodástól a firkász, és bonyolult ok-okozati összefüggéseket keres itt is, ott is. A riporter most is sorolja a gazdáknak, hogy emberi jellegű a hiba, és a tehenek kapcsán is országos szintű a gond stb. Bólogatnak ők is készséggel, hiszen az is lehet, hogy igaz a messziről jött ember érvelése, ellenben a baj attól még létezik. Pár éve Gencsen 800 fejőstehén volt, most talán 170 sincs. Tavaly még volt csordás, de még mindig nem tudni, idén lesz-e. Hogy ki a felelős? Nem tudják, ők nem vádaskodnak. Mondják viszont, hogy baj van. Nagy baj van Gencsen. De bizonyára máshol is…

Sok munkával jár, de szeretik 

Hosszú évek óta foglalkoznak állattenyésztéssel — eleveníti fel a gencsi Récsey házaspár női tagja, Beáta. A férje, Elemér hang nélkül bólogat. Csak kisgazdaság az övéké. Eleinte ha volt öt-hat darab fejőstehenük, aztán láttak egy kis fantáziát a gazdálkodásban. Hobbi is ez nekik, hiszen szeretik, és persze a megélhetés is kialakul belőle — magyarázzák. A férj az édesapja után örökölt 10 hektár földet. El is határozták, és ahhoz tartják magukat, hogy szeretnék ezt továbbvinni. Talán átadni a gyereknek… „Hogy maradjon valami, hogy legyen egy alap, amihez hozzányúlhatsz” — teszik hozzá.

„Hogy is fogalmazzak?” — jelzi a hölgy, hogy nehéz pár mondatba összezsúfolni évek történéseit. Vélt és valós sérelmeit… Amint megjelent az APIA, azaz a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség megkezdte a tevékenységét, az itteni gazdák is jogosultakká lettek az európai uniós támogatásokra, s természetesen ők is jelentkeztek a rendszerbe. „Az újságban, a tévében láttam, hogy mik a feltételek, és alkalmazkodtunk azokhoz” — emlékszik vissza. Hivatalos papírokat szereztek, az állataikat beíratták a nyilvántartásba, rendszeresen járt hozzájuk (is) az állatorvos.

Hirtelenjében nem tudja megmondani, hány éve is tart mindez. Több mint tíz éve, az biztos. A kezdetektől kapják ők is a támogatást, mégpedig egyaránt a területre, az állatokra, illetve újabban a tej alapján is. A tejüket egyébként eladják egy Szatmár megyei áruházláncnak. Mint mondják, az a saját költségén jár hozzájuk — meg többekhez a faluban —, és elszállítja a tejet. Persze számos előírásnak meg kell ott is felelni, továbbá az sem mindegy, hogy tudják-e tartani a mennyiséget, amiben előre megállapodtak. Ha azt a bizonyos literszámot nem adják le havi szinten, sokkal kevesebb pénzt kapnak, mint egyébként. Rossz esetben tehát alig több mint 80 banit kapnak literenként, de amennyiben 3101 liternél többet adnak, akkor 1 lejt, 1 lej 8 banit kapnak — avatnak bele a részletekbe. Nem mindegy — summázzuk közösen.

Reménysugár az istállóban 

Visszatérve a támogatásra, tavaly is benyújtották a szükséges okiratokat a tej alapján járó támogatásért is. Az alapján is kaptak egy kisebb összeget, nyilván azt is hozzá kell adni a tej árához… Igaz ugyan, hogy ez a támogatás sem időben érkezett meg, de a lényeg, hogy csak megjött.

Idén azonban nagyobb a baj — veti fel Récsey Beáta. Érzése szerint a korábbinál is nagyobb teher nehezedik a gazdákra. Idén sem kapják meg időben a pénzt, és ennek megfelelően nem is tudják fejleszteni a gazdaságot. Sőt, a fenntartása is mind nehezebb. Fel kell vásárolják a jószágnak a szükséges abrakot, de nincs miből… Előrelátók akartak lenni, és a takarmány elég lesz 2020-ig, ellenben az abrak nem. Viszont ennek az ára is igencsak borsos, főleg 15 fejőstehén esetében…

Tizennégy tehénnel vágtak neki egy fajtagazdaságnak. Ajánlottak nekik egy új támogatási rendszert, amelyhez tizennégy tehénnel csatlakoztak is, illetve igényelték azt. Persze még több feltételnek kell megfelelniük a kapcsolt fejőstehén-támogatás érdekében. Ebben a rendszerben talán négy gencsi gazda van benne, csak ennyien tudtak megfelelni a feltételeknek.

Hogy ez miért jó? Hát több pénz érkezhetne a gazdákhoz. Legalábbis ez az ígéret.

Délibáb volt az…

Hogy pontosan mennyivel is több jön, nos, azt a mai napig nem tudják.

„Folyamatosan kérdezem a részleteket. Egész januárban azt tettem, végül február 20-án beszéltem egy hölggyel az APIA-tól — eleveníti fel Beáta —, akkor tudtam meg, hogy talán 350 euró lehet tehenenként. A területalapú támogatás pedig 102 euró hektáronként. De akkor sem tudták megmondani, hogy a kultúrára mennyi jut. Hát kérdezem én, itt vagyunk márciusban, és még mindig nem tudják, hogy a tavalyi évre hogyan fizessenek…?”

Mindez mit jelent az ő esetükben, így a kérdés. „Azt, hogy kénytelenek leszünk felszámolni a farmot” — érkezik a válasz. Ha nincs meg a megfelelő időben a pénz, akkor nem tudják folytatni. Sorolja is rögvest, hogy mi mindennel jár ez az egész: fizetik a számlákat, munkálják a földet, és az új rendszer okán havonta jönnek ellenőrizni, havonta vizsgálják a tejet, fizetni kell az állatorvost…

A férj is közbeszól: „Minden tehén után fizetni kell az ellenőrzéseket, erre most mondják, hogy egy tehén után nem jár majd, egy fiatal tehén nem megfelelő… De akkor kellett volna szóljanak időben, hogy arra az egy tehénre ne fizessük egész évben a mintára a pénzt.” A neje számítása szerint legalább tavaly június-júliusban fel kellett volna tűnnie a hivatalnokoknak, hogy nem is jogosultak az az után a tehén után járó támogatásra. „Hiába vittem be most minden papírt. A műfolyatási papír annak a nevén szerepel, akitől vettem a tehenet” — részletezi Beáta. Hozzáteszi: „Azt a tehenet 2017. november 7-én vagy 8-án vettük, ellenben a műfolyatási papírja 2017. októberi. Tehát mindennel igazolom, hogy az előző gazdánál folyatott fel a jószág, viszont én léptem be ebbe a támogatási rendszerbe, én vezetem a jószág minden egyes procedúráját, tehát már nálam ellik, én adom le a tejmintát, továbbá minket a DSVSA-nál (az állategészségügyi hatóság — a szerző megjegyzése) regisztráltak ezzel az állattal, hiszen tudtunk mintákat leadni, mégsem vagyunk jogosultak a támogatásra — szerintük. Bevittem minden papírt, az előző gazda műfolyatási igazolását, a borjú azonosítóját, mégis visszautasítottak, mondván, hogy május 15-ig nem ellett meg. Ha ez így van, van ilyen előírás, akkor fejet hajtok, mert megy a törvény után, de akkor indokolják meg azt, hogy miért nem szóltak időben, s azóta miért kellett nekem pénzt kiadnom, miért nem szóltak, hogy ne tegyem, hiszen az után a jószág után úgysem kapok támogatást” — köti az ebet a karóhoz Récsey Beáta.

Közeleg a tavasz 

A hölgy érzése szerint egész egyszerűen emberi mulasztás történt, amiért persze nem a hivatalnokot hibáztatják, hanem ő, a kisgazda kell ennek a terhét is elviselje.

Nem hagyja magát — sorolja is, mikor és hogy volt bent az illetékeseknél, vitte magával a papírokat, az igazolásokat a jószágról, a borjúról és a műfolyatásról, ellenben „vállhúzogatáson kívül” nem foglalkoztak a sérelmével.

Tudomása szerint mások már megkapták az új rendszerű támogatást. Ellenben ők még nem állnak sehogyan sem. És itt a tavasz. Kezdődnének a munkálatok, kell az üzemanyag… Kiadás van bőven — sóhajtoznak. „Mikor várhatom a pénzt? A gazdaságomat tudtam volna januárban fejleszteni, azok még beleestek volna az új évbe, vehettem volna állatokat… De mi itt toporgunk, hiszen már itt a tavasz, a földeket megint újra kell dolgozni, oda sok pénz kell, műtrágya, vetőtengeri stb. Napestig sorolhatnám” — fejti ki. A kiskaput talán az jelenti, hogy „felhasználják”, azaz értékesítik azokat a borjakat, amelyek időközben megszülettek. Ott is kell ügyelniük, hiszen nem mindegyiknek készült el a hatósági azonosítója (ahhoz időben kell legyen fülszáma, el kell jöjjön az állatorvos stb.), azaz nem szabad csak úgy eladni, mert különben elveszíthetik a támogatásra való jogosultságukat, vagy legalábbis büntetést kaphatnak. Meg aztán a szorultsághoz hozzátartozik, hogy ha rendben is lesz minden papírjuk, vevő nem egy-két nap alatt érkezik. Faramuci, rossz helyzet — summázzuk közösen.

Gencsi tanulságok 

„Nem fizetnek az embereknek” — mondja Beáta. Hangsúlyozza: „Nem vádaskodok, csak mondom, ebbe tönkremegyünk!”

Egyrészt kilátástalan helyzetet teremt az, hogy még mindig nem tudja, mikor kapják meg a nekik járó támogatást, noha ők számos előírásnak meg kellett feleljenek, számos, ezzel járó plusz terhet, többletkiadást magukra vállaltak. Tisztában van azzal, hogy a kifizetés nehézkesen halad. Érzése szerint azonban húzzák-halasztják, egész pontosan addig, amíg fel nem adják a kisgazdák.

„Kérem szépen, ha eljön az ősz, és az Európai Unió leküldi a pénzt, akkor adják át” — oldaná meg egyszerűen a „gordiuszi csomót” a Récsey házaspár, mert hisz ők megdolgoztak a támogatásért. Ők alkalmazkodtak a kiírásokhoz… „Hiába ígérnek… Ezelőtt két évvel nyolcszáz darab fejőstehén volt Gencsen. Ma 170–200 darab van (a férje közbevág, hogy nincs már annyi sem…). Ha azok a hivatalnokok ezt folytatják és így folytatják, hogy van pénz, de mégsem adják ki időben a gazdáknak, sőt, késnek vele, akkor itt nagy baj lesz.” Sorolják is, hány gazdaságot számoltak fel idén Gencsen. S talán így van ez máshol is…