A hétköznapi apró tettek, az imádság, az önfeláldozás, a mindennapi hűség útját járva mind közelebb és közelebb kerülünk Istenhez — mondta Kühn Pál a Kis Szent Teréz templom búcsúján.

„A világ legszentebb eseményére gyűltünk össze” — kezdte gondolatai feltárását Kühn Pál tiszteletbeli kanonok, a búcsút ünneplő Kis Szent Teréz egyházközösség hívei felé október 2-án, vasárnap. A tizenegy órától kezdődött szentmisén a helyi és zarándok hívek nemcsak a templomot, de annak udvarát is megtöltötték. „A legnagyobb dolog ugyanis a világon a szentmise, Jézus Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele, megjelenítése — folytatta a bevonulás utáni felvezetőjét a főcelebráns. — Jézusunk itt és most, nekünk és értünk áldozza önmagát a kereszt oltárán. Nem egy valamikor megtörtént eseményre emlékezünk, hanem az örökkévaló Isten — kinél nincs idő, múlt és jövő, hanem örök jelenben él — a megváltó áldozatot teszi számunkra jelenvalóvá.”

Már az áldozatbemutatás elején érintette Kis Szent Teréz életpéldáját, az Úr Jézus iránti szeretetét: „Egyedül egy dolgot akart, szeretni. Jézust akarta megtalálni, és nem akart semmi olyat tenni, ami megszomorítaná őt. Inkább meghalni, minthogy a legkisebb szándékos hibát is elkövetni...”

Homíliájában Kis Szent Teréz gyermeki egyszerűségére figyelt. Az evangéliumi üzenetet erősítette, mely arra kér, legyünk olyanok, mint a gyermekek: „A gyermeknek a nagysága abban az alázatban van, hogy helyzetét, valamint a másoktól való függését minden gondolkodás nélkül elfogadja, ráhagyatkozik apjára, anyjára. Minden körülmények között, egyszerű lelkülettel rábízza magát a felnőttre. Mi, sajnos egy nagyravágyó, fennhéjázó világnak vagyunk a gyermekei. Sokat tudunk, és mindent megoldó technikával rendelkezünk — gondoljuk mi. És amikor jönnek a gondok, akkor döbbenünk rá, nagyon gyengék vagyunk. Ez a világias felfogás magával ragad minket, hívő embereket is, megfertőzi gondolkodásunkat és akár egész életvitelünket. Anyaszentegyházunk ma is elénk állít egy gyermeklelkületű leányt, aki az Isten felé vezető kis út szentje. Kis Szent Teréz a napi apró jótettek, az imádság, az önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét kell megtanulnunk tőle. Semmi rendkívülit nem tett, de hűséggel szolgálta az Urat a szürke hétköznapokban és az ünnepeken egyaránt. Krisztus iránti szeretettel dolgozott a mosókonyhában, a betegek ellátásában, és elfogadta az elmarasztaló ítéleteket is. Teréz sajátos tanításával és összetéveszthetetlen stílusával a hit és a keresztény élet hiteles mesternője lett.”

Bárki járhatja Kis Szent Teréz útját — emlékeztetett az atya: „Az Istenhez vezető kis út nem valami rendkívülit kíván. Ez sajátos hivatásunk és az Isten által kijelölt feladataink megvalósulása, a magunkkal szembeni igazság és saját élettörténetünk elfogadása: gyenge, törékeny, gyarló ember vagyok, de ezt Istennek akarom egészen odaadni. Az életszentség megvalósításához nem kell mindenkinek szerzetbe vonulnia, nem kell reggeltől estig imádkozni. A kis út, amelyet Szent Teréz megjárt és amelyre példát ad nem más, mint a hétköznapi apró tettek, az imádság, az önfeláldozás, a mindennapi hűség. Ezen haladva mind közelebb és közelebb kerülünk Istenhez.”

A híveket a szentmise után szeretetvendégség fogadta, de a szép idő megengedte, hogy az udvaron kegytárgyakat csodáljanak meg és a kirbáji, tükrös mézeskalács-szívekben gyönyörködjenek.