Szatmárnémeti

A kéregetés mint életforma

2013.01.08 - 08:54

A lakosság nagy részére hatással van a koldusok rongyos ruhája, vagy kéregető gyermekeik hidegtől kivörösödött, kicserepesedett keze.

A szatmárnémeti Stea Egyesület nappali központjában a hidegre való tekintettel módosítottak a napi programon, tudtuk meg Cristina Bala igazgatótól. Mint elmondta, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 10 órától 16.30 óráig vehetik igénybe a központ szolgáltatásait a hajléktalanok (s egyelőre nincs 14 órakor záróra). Ez az órarend munkanapokon érvényes, s azért van rá igény, mert az otthontalanoknak nincs más hely Szatmárnémetiben, ahol meghúzódhatnának nappal. Az egészen zsenge korúaktól 35 éves korig fogadnak rászorulókat az egyesületnél, itt pedig —ahogy lelki és fizikai erejük engedi — a civil szervezet által szervezett foglalkozásokból is ki kell hogy vegyék a részüket. A szervezetnél arra is hangsúlyt fektetnek, hogy — amennyire lehet — normális életvitelre bírják a hajléktalanokat. Legalábbis a legalapvetőbb higiéniai szabályok betartására oktatják őket, s nincs takarítószemélyzet, ami azt jelenti, hogy meghatározott órarend szerint vesznek részt a helyiségek rendbetételében. Emellett az egyesülethez tartozó kertben a zöldségtermesztés alapjait is elsajátíthatják a hajléktalanok tavasztól kezdődően. Mint mondja az igazgató, kisebb-nagyobb sikereket el lehet velük érni,s fontos számukra a biztatás, a dicséret. Ami a kertészkedést illeti, támogatásra is pályázott a non-profit szervezet, mely összegből — ha megnyerik — melegházakat építenek.

Miért gürizzen?

Cristina Bala a koldusok problémájára is kitért (mert hát ennek a „foglalkozási” kategóriának a tagjai is behúzódnak néha az Egyesület nappali központjába). Nos, karácsonykor az egyik hajléktalan 300 lejt koldult össze, ami a mai társadalomban szinte egy ember minimálbérének a fele. Tehát ha ezt az összeget egy nap leforgása alatt össze tudja „kalapolni” az, aki kéregetésre adja a fejét, akkor mi az adakozással nem teszünk egyebet, mint megtartjuk a mások szánalmát kihasználó életformájában, a társadalom perifériáján. Mert miért is gürizzen gyárban vagy a földeken egy hónapig a béréért, ha összeszedi a magáét koldusként? Ezért fontos, hogy mindenki tudatosítsa magában, hogy aki koldusnak ad, azzal nem segít, hanem árt neki, s árt a tisztességes munkát alapelvül elfogadó társadalomnak is — magyarázta az igazgató — magyarázta az igazgató.

Karikás Enikő