Visky András Pornó — Feleségem története című dokumentumjátékával zárult a SzatmART — Művészet Szatmárban, Szatmár a művészetben rendezvénysorozat. A megszentelt test gyötrelmei, hányódása, megaláztatása és az Úrhoz emelése a témája Visky András Pornó című monodrámájának.

Az a gyerek, akit addig sajnálgatnak az anyán keresztül, amíg az megszűnik létezni, ott van az Úrnál. Elképzelhető, hogy azok, akik őt lapátra tették, csupán rajta keresztül, a kegyelem által fognak eljutni az Úrhoz. Azért, hogy a történelemben megmaradjanak, a gyerek kieszközölte számukra a kegyelemet. Ez a gyerek a hősök és az áldozatok szimbóluma. Ez összefügg a szerző belső meggyőződésével, vallásosságával. Visky drámájában terítékre kerül az államszocializmus, és az, hogy szembe kell nézni az államszocializmus következményeivel. A darabban meg van rajzolva a testnek és a teremtésnek a viszonya. A test, amit a klasszikus, hagyományos vallási gondolkodásban gyanakodva néznek, itt teljes valójában van ábrázolva. Ez a női test amellett, hogy a szépség, az emberi folytonosság, a családi miliő megteremtésének a záloga, a kegyelem hordozója, bizonyos értelemben a kegyelem megtestesítője. Ha van valami, ami összefogja a világmindenséget, az a meghatározó értelem, ez esetben az, hogy az isteni kegyelem szeretetből akár a gyilkosokra is kiterjeszthető.

A darab főszereplője egy utcai színész, aki egyre nehezebb helyzetbe kerül az államszocializmus végkifejletében. Ennek az emberi sorsnak a bemutatásával mondja el az akkori helyzetről a művészi véleményét, ami megfelel a szociológiai véleménynek. A szerző hitvallását mutatja be ez az én-történet olyan színpadi eszközökkel, amelyek dokumentumokkal támasztják alá az állításokat. A darab műfajilag én-dramaturgia, ami az amerikai pszichoanalízis műfaji leágazódása. Ebből a perspektívából nézve elképzelhető ennek a konkrét színpadi verziónak számos változata. A történet nem eléggé elvonatkoztatott, sokszor túl konkrét. A konkrét erőteljes kisugárzása akadályozza meg azt, hogy mindnyájan felismerjük magunkat az üldözött és elvetélő asszony alakjában, hogy mindnyájan azt érezzük, hogy a kegyelem gesztusa nekünk is szól. A színpadi hír bizonyságtétele így történelmi aktussá válik anélkül, hogy kimerítené a históriai általánosság fogalmát.

Albert Csilla hiteles, lendületes, sodró alakítása bevonja a nézőt a lelki történések katarzisába és ezáltal megvillantja előtte a kegyelmi állapot értékét. Nagyon jól használja a testét művészi eszközként. Nagyon jól tudja a test megszentelésének a dimenzióit használni. A vizuális érzékenységének a mélységét ellenpontozza Antal Attila zenei kíséretének auditív üzenete.

Elek György