Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk (…) Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. Lk 1, 68.69.78.79.

2012 karácsonyán talán távolinak tűnik a betlehemi csillag, ezredévek, fényévek választanak el tőle. A közel 2000 éve lejegyzett nagyszerű üzenettől pedig egyre inkább eltávolodik a mennyiség-, termék-, teljesítmény- és sikerorientáltság karácsonya felé siető világ, a felpörgetett élet. Több természettudós is támogatja azt a feltételezést, amely szerint a napkeleti bölcseket nem más csillag vezette Betlehembe, mint a Jupiter és a Szaturnusz együttállása által létrejött fényesség. Csillagászati számítások és babiloni ékírások is igazolják, hogy Jézus születése idején valóban együtt csillant fel az égbolton Naprendszerünk két legnagyobb bolygója. De ma már azt is tudjuk, hogy ez a két bolygó nagyon messze van otthonunktól, a Földtől. A Jupiter közel 600 millió kilométer-, a Szaturnusz pedig közel 1700 millió kilométer távolságra van tőlünk. A mi Napunk 150 millió kilométerre, nyolc fénypercre van, a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri pedig tőlünk négy fényév távolságra ragyog az égbolton. A tér és idő dimenziójában létező ember megremeg a felfoghatatlan messzeség hallatán. A magasságos Isten ennek a végtelen világmindenségnek az Ura. És micsoda a halandó? Minőségileg más, létében az egzisztencia törvényeihez, a végességhez, az esendőséghez láncolt parányi porszem. Chiara Lubich így vall a Kis tapasztalat című írásában: „Szemlélve a világegyetem végtelenségét, a természet rendkívüli szépségét, hatalmasságát, önkéntelenül is mindennek a Teremtőjéhez fordultam, és úgy tűnt, hogy Isten végtelenségét új módon értettem meg.” Hogyan is érthetem meg új módon? Isten teljessége, dicsősége és emberi létünk végessége között emberfölötti dimenziók vannak. Az „ég és föld” között tátongó óriási szakadék viszont nem csak a térben észlelhető. Tóth Árpád Lélektől lélekig című versében így vall az emberek között lakó roppant, jeges űrről:

„Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szívek!

A Szíriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?”

Messze van a betlehemi csillag, de messze kerültek egymástól az emberi szívek is. Parányi életünk mindennapi valóságában is napról napra érezzük a lelki fényévek távolságát. A messzeség homályba burkolja a betlehemi csillag fényét? Halványabb lenne a reménységet adó üzenet? A csillag messze van, de az a megváltó üzenet, amelyet a csillag megvilágított egészen közel van hozzánk. A karácsony, a megtestesülés csodája arról szól, hogy Isten áttör és legyőz minden távolságot, fizikait és lelkit egyaránt. Nem a végességben nyüglődő ember nő végtelen magasságokig, hanem a végtelen Magasság költözik a végesség porhüvelyébe. Pál apostol azt mondja híres areopágoszi beszédében Istenről, hogy: „nincs messze egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. Pál apostol, aki maga is a feltámadott Krisztus tanúja lehetett, határozottan vallja, hogy a közénk jött Isten nincs messze egyikünktől sem. Erről tesz tanúbizonyságot a kétezer éves evangélium és az általa élő keresztyének sokasága is. Isten vállalta a mi földi világunk véges dimenzióit, hogy a teljesség végtelenségébe emeljen minket. Igen, 2000 évvel ezelőtt Isten meglátogatta az emberiséget, hogy váltságot szerezzen neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk. Meglátogatott a felkelő fény a magasságból, legyőzve minden távolságot, emberi csalódottságot, kilátástalanságot. Közel jött, hogy világítson őszinte, elfogadó szeretetével és feltámadásának üzenetével azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak. Közel jött, hogy ráigazítsa lábunkat az élet és a békesség útjára. Emberileg nehéz, lehetetlen legyőzni a csillagok és a köztünk tátongó űrt. Ugyanennyire lehetetlen emberileg az, hogy önző énünkön felülkerekedjünk, és előítéleteinket, félelmeinket, gyűlöletünket magunk mögött hagyva megtaláljuk az utat lélektől lélekig. Ám Jézus, Isten Fia ma is élő evangéliuma és a szenvedést is vállaló hiteles szeretete meg tudja tenni azt, amire mi emberileg képtelenek vagyunk. Legyőzi bennünk és általunk mindazt, ami elválaszt Tőle és egymástól. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön! Engedjünk bűnbocsánatot hozó, vigasztaló és korlátokat átszakító üzenetének! „Járja a földet körbe a hír, hogy van remény! Isten országa itt van, hol Jézus Krisztus Úr. A hajnalcsillag csillan, kápráztat kék azúr.” (Izsóp)

Erős vár a mi Istenünk!

Adorjáni Dezső Zoltán

püspök