Dr. Szilágyi Szidónia pszichiátert arról kérdeztük, hogy a nyugatról bejövő divatok mennyire alakítják át és teszik anyagiassá a karácsonyt? Mit kell, mit lehet tenni azért, hogy ez az ünnep megőrizze tisztaságát, továbbéljen a megváltásba vetett hit?

— Most, amikor erőszakosan telepednek ránk a nyugatról beáramló szokások, divatok, mit tehetünk azért, hogy megőrizzük a karácsonyi hagyományainkat, a karácsony igazi jellegét?

— Eleve meghatározó az, hogy a mostani gyerekek szülei gyermekkorukban milyen nevelést kaptak, mennyire eltérő vagy hasonló elvek érvényesültek az anya és az apa származási családjában, milyen otthoni szokások között nőttek fel, mi volt a szerepek elosztása az ünnepek előkészületeiben, kinek mi volt a feladata, és, hogy ezt a kialakult, beépült szokásrendszert mennyire sikerül összehangolni a jelenlegi családban, vagy esetleg teljesen új , közös „ünnepi rendet” teremtenek. A legapróbb részletektől a fontosabb mozzanatokig lehetnek alapvető eltérések, attól kezdődően, hogy a családtagok együtt díszítették-e a karácsonyfát vagy csakis a szülők feladatkörébe tartozott a karácsonyi meglepetés megteremtése, meghagyva a gyermek számára a varázslat örömét, misztikumát minél hosszabb ideig. Ma már nem szokatlan, hogy a gyermeket aránylag korán beavatják az előkészületekbe, így számára természetes lesz, hogy az ünnep egyaránt jelenti a közös feladatokat és az együtt töltött idő örömét. Manapság nagyon divatos üzletben vásárolt ajándékot adni szeretteinknek, miközben a legszebb ajándék általában az, amit a gyermekek saját kezükkel tudnak elkészíteni: egy rajz, házilag gyártott képeslap, egy kézműves munka stb. Nagy örömmel készítenek a gyerekek ilyen ajándékokat a számukra fontos embereknek. A szülők felelőssége az iránymutatás annak érdekében, hogy értékítéletük ne torzuljon a a későbbiekben a külső hatások (média, reklámok) nyomására az ünnep lényegét tekintve.

— A gyerekek nem egyforma családokban nevelkednek: van, amelyik gyerek jobb anyagi körülmények között nő fel, van, amelyik kevésbé. Milyen formában jelenik meg ez a különbség a gyerekek között?

— Valóban vannak különbségek, attól függően, hogy milyen anyagi körülmények között nő fel egy gyerek. Minden gyermek vágyik arra, hogy minél csillogóbb karácsonya legyen, és a leginkább áhított ajándékot kapja, főleg, hogy óvodában és iskolában megbeszélik, hogy ki mit kapott, rivalizálnak egymással... Az utóbbi időszakban a legnagyobb sikernek örvendő ajándékok csakis az infokommunikációs eszközök (okostelefon, tablet stb.) lehetnek, főképp a tehetősebb családokban, de egyre inkább terjed a szerényebb jövedelmű családok esetében is, ahol a szülők próbálkoznak „felzárkózni”, gyakran erőn felül. Az „okos kütyük” elengedhetetlen „kellékek”, holott ezekre nincs is igazán szüksége a gyereknek, vagy életkorából adódóan nem lehet érdemleges felhasználó, viszont csak akkor lesz igazán ,,menő” a karácsony, ha teljesülhet ez a vágy. Itt van nagyon nehéz dolguk a szülőknek, hogy ezeket a kívánalmakat helyes mederbe tereljék. Ezért nagyon fontos, hogy milyen értékrend érvényesül az illető családban. Azt hiszem, hogy az ünnepi időszakokban, kiemelten karácsony táján válik ez leginkább lényegi kérdéssé, hogy az ünnep igazi értékére kerüljön a hangsúly, a család próbáljon körültekintő lenni az ajándékok megválasztásában, az ünnepi pillanatok előkészítésében, tegyük lehetővé a ráhangolódást, tartalmas együttlétet. A gyermek érzelmi kiegyensúlyozottsága, személyiségfejlődése érdekében fontos, hogy minőségi időt töltsön együtt a család, hogy érezze az összetartozás szépségét, erejét, olyan tevékenységek végzése közben, amikor a szülő teljes figyelmét kapja, együtt alkothatnak, kellemes dolgokkal tudják eltölteni az ünnepi időszakot. Gondolok itt az előkészületekre, az ételek elkészítésére, a karácsonyfa díszítésére, az ajándékok becsomagolására. Ezekben minden gyerek szívesen részt vesz és osztozik a felkészülés izgalmában és örömében, a közös élmény jelentheti a legemlékezetesebb ajándékot.

— Gyakran úgy tűnik, hogy a szegényebb családok sokkal közelebb vannak a karácsony igazi szelleméhez, mint a folyton elfoglalt jómódú családok.

— Azt gondolom, hogy ott, ahol kiemelkedően jók az anyagi körülmények, előfordulhat, hogy a szülők úgy próbálják kompenzálni a gyerekkel töltött idő hiányát, és úgy szeretnék a saját lelkiismeretüket megnyugtatni, hogy drága ajándékokat vesznek, vagy a gyermek különböző szeszélyes kívánságait igyekeznek teljesíteni, remélve, hogy ezáltal „ők mindent megadnak a gyereküknek, hiszen semmiben nem szenved hiányt”. Gyakran a szerényebb anyagi körülményekkel rendelkező családokban tapasztaljuk azt, hogy a szülők szeretnének minél többet foglalkozni a gyerekkel : együtt rajzolni, díszeket , sütiket készíteni, beszélgetni, megpróbálják nyitottabbá tenni őket, hogy befogadják az ünnep hangulatát, megismerjék és megértsék annak jelentőségét. Valószínűleg nincs általánosan érvényes szabály, találkozhatunk pozitív vagy kevésbé pozitív példákkal mindegyik helyzetben.

— Nagyon sok olyan család is van, ahol vagy az apával vagy az anyával vannak problémák. Ilyen esetekben mi a megoldás?

— Sajnos nagyon sok gyerek él olyan családban, ahol egyik vagy mindkét szülő problémás, testi vagy lelki gondokkal küzd, vagy szenvedélybeteg. Számukra az ünnepek közeledte inkább nyomasztó, mert ilyenkor ha összehasonlítják a saját helyzetüket kortársaik életével, ahol nincsenek hasonló problémák, még inkább kiéleződik a különbség, a társadalmi megítélés szempontjából. Vagy anyagi különbségek, vagy a szülők pszichés betegségei miatti nélkülözés, szeretetéhség sokkal erősebben megmutatkozik és a gyerekekben ezek nagyon gyakran érzelmi problémákban tükröződnek, kihangsúlyozódnak a szorongásos zavarok, kialakulhat depresszió, esetleg viselkedési zavarokban kerülhetnek felszínre. Feltűnő lehet, ha a gyerekek magukba fordulnak, szótlanabbak, lehangoltak, ingerlékenyebbek, kevésbé keresik a barátok társaságát, vagy éppen ellenkezőleg, felfokozott lelkiállapotba kerülnek és próbálnak minél több időt házon kívül tölteni a barátokkal, iskolatársakkal, hogy minél inkább távol tartsák magukat az otthoni nyomasztó helyzettől, keserű hangulattól.

— Milyen a karácsonyuk az elvált szülők gyerekeinek?

— Ez az egyik leggyakoribb és legnagyobb viharokat előidéző probléma, az elvált szülők gyerekeinek a helyzete. Nagyon ritkán létezik megfelelő kommunikáció a szülők között, a válást követően, a folyamatos konfliktus legtöbbször a gyermeken csapódik le. Kifejezett versengés szokott kialakulni a két szülő között, a gyermek „kegyeiért”, hogy ki a „jobb szülő”, egymást túllicitálva próbálnak a gyerek kedvére tenni, vagy a másik szülőt minősíteni, negatívan lefesteni a gyerek előtt, ami kifejezetten káros, megterhelő, komoly lelki zavarokhoz vezethet. A gyerek lojális szeretne lenni mindkét szülőhöz, ez a természetes belülről jövő, eredendő érzelmi indíttatása, hogy mind a két szülőhöz egyformán ragaszkodik, viszont úgy érzi, hogyha valamelyik szülőnek az érdeklődésére több figyelmet ad, vagy az ajándékának jobban örül, akkor ez azt jelenti, hogy a másik szülő felé nem elkötelezett, vagy attól tart, hogy ez a szülő már nem fogja szeretni, ezért bűntudata alakulhat ki, ami nagyon nehéz teher a gyerek lelkében. Az is gond lehet, hogyan osztják be a gyerek idejét az ünnepi időszakban, hogy mikor, meddig legyen az egyik vagy másik szülővel, sok feszültséget okoz és vita tárgya lehet, mert mindkét szülő egyaránt igényt tart a karácsonyi együttlétre, két különböző háztartásban. A gyerek bárhogy dönt, az valahol sohasem kielégítő a gyerek szempontjából sem. A gyerek vágya mindig az ideális család marad, az ideális háromszög, ahol a gyereknek mindkét szülője együtt van jelen. A lelkében sokáig az a kép él, hogy csak akkor lehet boldog, ha a két szülő együtt van mellette, még akkor is, ha megérti, hogy ez nem valósulhat meg, mert a két szülő már nem képes együtt élni. Segíthet átlendülni a nehéz időszakon, ha a gyerek a szülőktől közös ajándékot kap, amennyiben sikerül konszenzusra jutni az elvált szülőpárnak. Sok esetben mozaikcsaládokról van szó, a szülők egyikének vagy mindkettőnek új partnere van, az új partner pedig nem fogadja el, hogy a volt házastársak közösen ünnepeljenek, minthogy az sem gyakori, hogy az előző házasságból származó gyerek az újonnan kialakult családba menjen ünnepelni. Ebben a kérdéskörben nagyon ritkán látunk jól működő, mindenekfelett a gyermek érdekét érvényesítő kommunikációt a két elvált szülő között.

— Az utóbbi évtizedekben gyakori az a jelenség is, hogy a gyerek már fiatalon elkerül a családból, egy részük külföldre megy tanulni vagy dolgozni, ezeket a gyerekeket a szülők gyakran karácsonykor is hiába várják haza. Ez is feszültségekhez vezethet…

— Nagyon nehéz helyzet, mert egyrészt a távolban lévő gyereket , fiatalt nyomasztja a honvágy, az otthoni ünneplésnek az emléke. Karácsonykor sokkal erősebben hat a hiányérzet. Ha van egy szorongásos kórkép vagy bármilyen pszichés probléma az illető személynél, ünnepek táján ez sokkal erőteljesebben jelenik meg. Ilyenkor elképzeli, hogyan ünnepelne otthon vagy eszébe jutnak a régi emlékek és azt szeretné újra meg újra átélni, viszont az nem valósulhat meg, ez még inkább lelki fájdalmat okoz az illető személynek. A szülők részéről tekintve szintén nehéz periódus az ünnepi időszak, főleg ha olyan szülőkről van szó, akik idősebbek vagy elszigeteltek, akiknek a gyerek jövetele jelentené a legnagyobb örömet, esetleg hónapokig arra várnak, hogy újra láthassák gyermeküket. Ha ez nem valósulhat meg az ünnepek alatt sem, az akár komoly veszteségélmény is lehet. Ma már lehetőség van a gyors kapcsolatfelvételre és -tartásra az interneten keresztül, mely a nagy fizikai távolságokat hivatott áthidalni, de így nem lehet helyettesíteni a személyes érintkezést, az ölelés hiányát nem lehet pótolni. Ha a szülő megy el munka miatt és a gyerek marad itthon, kialakulhat benne egy elhagyatottsági érzés. Hiába érti és tudja, hogy a külföldi munkavállalás miért van, hiába érti meg a család helyzetét, mégis érzelmi szempontból úgy érzi, hogy elhagyta a szülő. Ilyenkor szokott kialakulni egy jellemző érzelmi reakció, ami abban nyilvánul meg, hogy a gyerek megtagadja azt, hogy telefonon beszéljen a szülővel. Hiába próbálja a szülő felvenni a kapcsolatot a gyerekkel, az elzárkózik, elvonul és magába fordul.

— Ma már nagyon sok gyerek nem ragaszkodik a klasszikus karácsonyi ünnepléshez, inkább szeret elmenni a barátaival ünnepelni. Lehet-e nyugodt a szülő, ha a gyereke a barátaival bulizik? Hogyan kell nevelni a gyereket ahhoz, hogy azt nyugodtan el lehessen engedni?

— Azt gondolom, hogy egy gyerek a klasszikus értelemben olyan tizenhárom–tizennégy éves korig nevelhető. Addig bele lehet oltani a helyes erkölcsi normákat, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz dolgok között. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy kicsi korban a gyerekeknek több mindent megadnak a szülők, nincsenek szabályok, nincs bemutatva, hogy a szülő mit vár el a gyerektől, a gyerek nem tudja, hogy mi az elvárás. Ezért fontos az, hogy egész kicsi kortól, minél korábbi időponttól a gyerekeknek legyen kialakítva egy olyan szabály- és normarendszer, ami életkoruknak megfelelő. A gyermeknek tudnia kell, milyen elvárásoknak kell megfelelnie. Mi az, amit a szülő előír számára. Milyen módon közölheti ő az igényeit a szülő számára. Meg kell tanulnia elfogadni a szülő döntését. Ez kialakítható kamaszkorig, azután már nagyon nehéz megszoktatni a szabályokat, ilyenkor már legtöbb esetben csődöt mond a szülői szigor. Ha a szülő ebből a szempontból nyugodtan állíthatja, hogy ő próbálta kialakítani a meghitt és bizalmi kapcsolatot a gyermekével, egész kicsi kortól kezdve irányt tudott mutatni a gyermeknek, oly módon, hogy nyitott volt a gyermeki kívánalmak előtt, de próbált folyamatosan mérlegelni és olyan kompromisszumokat kötni, amiben mindkét félnek a szempontjai képviselve legyenek, akkor a gyerek ezt a mintát viszi magával és a későbbiekben is kölcsönösen meg tudják érteni egymás szempontjait, esetleg félelmeit, merthogy véleménykülönbségek felléphetnek bármelyik életszakaszban. A kamasz gyermek, ha elmegy szórakozni a barátaival, ha nem érti meg azt, hogy a szülő az érte való aggódásból kívánja meg, hogy időben hazamenjen és betartsa a közösen meghatározott szabályokat, akkor azt fogja gondolni, hogy a szülő kontroll-funkciót akar fölötte gyakorolni, és hogy nem bízik meg benne. Emiatt egy makacs ellenkezés alakulhat ki, és csakazértis-alapon próbál kibújni a szülői felügyelet alól. Ezért nagyon fontos az, hogy a szülő és a gyermek értse egymás indítékait, hogy beszéljenek erről minden olyan pillanatban, amikor felvetődik valamilyen konfliktus — minél nyugodtabb hangnemben, egymásra figyelve, tiszteletben tartva egymás határait. Általában az a célravezető, ha a szülő — mint tapasztaltabb felnőtt — lesz az, aki megérti, hogy a gyerek nem mindig nyitott a beszélgetésre, legalábbis nem akkor, amikor a felnőtt szeretné faggatni, de ha a gyermek irányából jön a kezdeményezés, lehetőség szerint akkor és ott álljon a rendelkezésére, a gyerek érezze, hogy problémáját bizalommal, türelemmel fogja meghallgatni a szülő. Nagyon nehéz sokszor a napi teendők mellett pont akkor figyelni a gyerekre, amikor annak erre igénye van, de talán ez a legfontosabb szülői feladat. Mindezek mellett a legfontosabb a szülői példa. A gyereknek az elsődleges minta a szülők viselkedése. A gyermek azt tanulja helyes követendő példaként, amit lát a szülő viselkedéséből, nem azt fogja követni, amit a szülő mond, vagy amire a szülő kéri, hanem azt fogja lekoppintani, ahogy a szülő reagál helyzetekben, szituációkban. Nagyon sok szülő felismeri azt, hogyha valamilyen konfliktusa van a gyermekével, visszahallja a saját szavait, mondatait vagy a saját gesztikulációit véli felfedezni, ami általában meglepő a szülő számára, olyankor megütközik, hogy vajon ezeket a szavakat, mondatokat a gyermek honnan veszi. Amikor egy kicsit elgondolkodik, rájön, hogy az ő viselkedése tükröződik vissza a gyermek megnyilvánulásaiban. Nagyon ritkán tudatosul a szülőben az, hogy mennyire lényeges az, ahogyan ő dönt, ahogy ő viselkedik bizonyos helyzetekben, olyankor is, amikor nem is gondolná, hogy a gyermek őt figyeli. A gyerek fogékonysága révén ezek a viselkedési mintázatok lenyomataként rögzülnek a gyermek lelkében, és lehet, hogy sokkal később, felnőttkorában esetleg ugyanezeket a mintázatokat fogja kimutatni a saját életében, amit a szülőktől látott.

— 2014-ben hogyan kellene készüljön egy család a karácsonyra? Milyen kellene legyen egy igazi karácsony?

— A legtöbb családban megvannak a saját hagyományok, amelyeket évről évre újra próbálnak megteremteni. Valószínűleg vannak kedvenc időtöltések, a hagyományos ételek elkészítése, ami a családok szempontjából mindenképpen szervesen hozzátartozik az ünnephez. A legtöbb család esetében nagyon fontos az, hogy a hit szempontjából közelítse meg az ünnep lényegét, és hogy ilyenkor részt vegyen a templomi szertartásokon. Ez egy különleges alkalom, amikor a család egy rendhagyó közösségi élményben részesül, ami mindnyájuk számára öröm és lelki táplálékot ad. Az ünnepi szertartás töltekező pillanatai azok, melyek tartást és belső nyugalmat adnak, és ellensúlyozzák a nyugatról jövő szokásokat , amelyek már-már rátelepednek vagy el is nyomják az ünnep lényegét, amiben az egymásra figyelés, a közös öröm megélése lenne a lényeg: a szeretet, a szeretet különböző formáinak a megélése és átadása a családtagok és az embertársak között. Nagyon különböző az, hogy milyen szokások uralkodnak, vagy mi az a hagyomány, amit a családokban évről évre sikerül megteremteni. Az utóbbi években azt látom, hogy újra figyelmet fordítanak az adventi előkészületekre. Nem csak a karácsonyt közvetlenül megelőző időszakban, hanem az advent első pillanatától kezdve próbálják önmagukat és gyerekeiket is felkészíteni a Messiás eljövetelére. Egyre több lehetőség van kézműves-foglalkozásokra, ahol gyerekek számára is sikerül átadni a hagyományos értékeket. Ez abból a szempontból is nagyon szép kezdeményezés, hogy szülő és gyermek közösen vesz részt a foglalkozásokon, ilyenkor egy kicsit kilépnek a napi rutinból ,a gyermek és szülei együtt élik meg a pillanatot, nagy buzgalommal készítik az adventhez kötődő díszeket, ajándéktárgyakat, ilyenkor a felnőtt is felfedezheti önmagában újra a gyermeki tiszta örömet, visszaidézve régen volt karácsonyok varázsát.

Elek György