Méhészeti konferenciát tartottak csütörtökön Piskolton. A több mint százhúsz részvevőnek összesen talán 8 ezernél is több méhcsaládról kell gondoskodnia — mint az előadásokból kiderült, ez igencsak komplex feladat, a szervezők ebben szeretnének segíteni.

A Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület, valamint a Szatmár Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a méhészetről szóló szakkonferenciát tartott Piskolton csütörtökön. Mint Kovács Szabolcs falugazdász, szervező érdeklődésünkre elmondta, korántsem véletlen ez. Szerintük ugyanis sokat kell segíteni a méhészeknek, éppen ezért a Szatmár megyeieken túl a bihari és szilágysági méhészeket is meghívták az alkalomra, amelyen neves magyarországi és itteni szakemberek tartottak előadásokat. Megtudtuk azt is, hogy a közeljövőben lesz még hasonlóan egy szakterületre fókuszáló rendezvény, vélhetően Csanáloson. Ott a szarvasmarha-tenyésztésről beszélnek majd, ezen belül is a húsért tartott tehenekről.

Abnormális törvénytervezetet akadályoztak meg

A konferencia nyitányaként Kovács Endre, a község alpolgármestere, a helyi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Szintén így tett a szervező Kovács Szabolcs. Ő beszélt a falugazdász-hálózatról is, invitálta a jelenlévőket, akik még nem iratkoztak fel, hogy tegyék meg. A fentiekben ismertetett méhészköszöntést is ő mondta el. Magyar Lóránd parlamenti képviselő már konkrétumokat is érintett beszédében. Elmondta: sikerült megakadályozniuk, hogy az állattenyésztési törvény a méhészekre is vonatkozzon. Mint fogalmazott, a reményei szerint az új, a méhészek szempontjait figyelembe vevő törvény hasznára lesz ennek a közösségnek.

A képviselőt arra kértük, hogy részletesebben nyilatkozzon minderről: „A falugazdász-program keretében valósul meg ez a rendezvény. Nemrégiben Nagykárolyban tartottunk egy agrárkonferenciát, immár úgy gondoltuk, szükséges az, hogy rétegtalálkozókat tartsunk. Tudjuk ugyanakkor, hogy nem csak Szatmár megyében, hanem Bihar és Szilágy megyékben is jelentős magyar méhésztársadalom él” — fejtette ki. Hozzátette, hogy a parlamentben a mezőgazdasági bizottság tagjaként találkozott az állattenyésztési törvénnyel. Eredetileg a méhekre is vonatkozott volna ez a jogszabály. Olyan drasztikus előírásokat tartalmazott, mint például, hogy csak engedélyezett farmokról származó szaporítóanyagot lehetett volna használni. „Ezt nem tartottam normálisnak. Ezért — az RMDSZ-lobbinak köszönhetően — a méhészet kikerült az állattenyésztési törvényből. Egy külön méhészeti törvényt fogunk alkotni, amelyben — reményeim szerint — ezt az állapotot, amelyet elindított a minisztérium, sikerül megakadályoznunk, és normális mederbe terelni a folyamatot. „A méhészetről tudnunk kell, hogy a szaporítás természetes körülmények között történik, nem is beszélhetünk olyan hivatalosan engedélyezett farmokról, mint a szarvasmarhák, a disznó, a csirke esetében” — fejtette ki a szakpolitikus.

„Országos szinten — tudomásom szerint — a Szilágy megyei méhészet az egyik legjelentősebb. Ők állnak ebből a szempontból a legjobban. Tudni kell a méhészekről, hogy rengeteg egyesületbe tömörülnek, ugye úgy tudnak támogatásokat is kapni az egyesületek. Úgy gondolom, egységesíteni kellene ezt a társadalmat, hogy ne legyen minden megyében négy-öt egyesület, hanem egy nagy érdekvédelmi szervezetük legyen, ami hatékonyabban működhetne” — fejtette ki lapunknak Magyar Lóránd képviselő.

Jobban hullnak a méhek

„Sokkal nagyobb arányban pusztulnak el a méhek, mint korábban” — kezdte előadását dr. Békési László, a Haszonállat-génmegőrzési Központ Gödöllő Méhészeti és Méhbiológiai Intézet munkatársa. Mint hozzátette, sajnos a pontos okokról, a helyes védekezésről egyelőre ő sem tud sokat mondani. Ezt kutatják. „Ezzel kapcsolatban a világon mindenütt komoly kutatómunka folyik” — magyarázta. Mint hozzátette, a betegségekről, méhpusztulásokról, kaptárelhagyásról, mérgezésekről szóló előadásában inkább kapaszkodókkal szolgál, hogy mégis mire ügyeljenek a gazdák. Egyébként „méhésztársaknak” szólította a jelenlévőket, és amúgy is közösségi légkör lengte be a tanácskozást, noha olyanok is voltak, akik még sohasem találkoztak korábban egymással. De — mint érdeklődésünkre mondták — azonosak a problémáik.

A gödöllői szakintézet részéről előadással szolgált még Rácz Tímea intézeti munkatárs — az intézmény történetét ismertette, a jelenlegi feladatokról szólt. A konferencia keretében a mezőgazdasági szövetkezetek fontosságát vázolta fel Tóga István, a Délnyugat-szatmári Helyi Akciócsoport vezetője. Egy minden méhészt érintő és érdeklő témáról, a méhanya életkorának a méhcsaládok tavaszi fejlődésére és a méztermelésre kifejtett hatásáról értekezett dr. Oláh János (Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék), Takács Marianna az ázsiai méhatka (Varroa destructor) elleni védekezés stratégiai hiányosságait elemezte, ugyanakkor a Nemzeti Méhészeti Program keretében nyújtott támogatásokról tudhattak meg többet az érdeklődők. Szó esett még a Méhgyűrű programról és a szelekciós munkáról; sőt, Horváthné dr. Kiss Tünde a mézek vizsgálatáról számolt be a kutató szemével, Flórián Márton pedig a méhviasz összetételéről és vizsgálatáról tartott előadást.

Nyomott a méz ára

Az egyik „méhésztárs” Nagy András piskolti méhész volt. Vele beszélgettünk. Elmondta, hogy az öccse kezdte el mint „hobbiméhész”, tőle kapott kedvet ehhez az egészhez. Korábban mezőgazdasággal foglalkozott. „Aztán én is megpróbáltam pár családdal, ennek már tizenegy éve. Jelenleg van kétszázhúsz családom” — mondta. Ez a mennyiség már azt jelenti, hogy főállásban foglalkozik ezzel. Mint fogalmazott: „Ebből meggazdagodni nem lehet, de megélni próbálunk.” Sok munkát igényel a méhészet, főként azért, mert az anyaneveléssel is ő foglalkozik, de a kaptárat, a keretet is ő maga készíti el. Mint kifejtette, az ilyen kiegészítő foglalkozások révén télen is akad tennivalója. Autodidakta módon tanulta el ezt a foglalkozást; amit az öccsétől ellesett, azt fejlesztgette, bővítette az idők során. „Neki is van 160 családja, szomszédok is vagyunk, ő a szülői házban él, én mellette vásároltam házat. Mi főállásban tevékenykedünk ezzel.” A teleltetés úgy történik, hogy a háza mögött van egy kis gyümölcsöse, és tavasszal kiviszi a populációt „füzekre, barkákra”. „Egy parlagon hagyott szőlőre, az végül is biohely, oda viszem őket indulásként, az nagyon jó hely nekik, hiszen nincs vegyszer stb. Kint vannak ott a reszegei homokon. Onnantól kezdve vándorolok, de a község területén maradva. Repcére, akácra, a magyar határ mellé. Majd visszajövök naprára, szintén itt, a községben” — mondta. Megtudtuk azt is, hogy szívesen látják őket a földtermelők, „megtalálták a közös hangot a farmerekkel” — részletezte. „Odafigyelnek ők is; ha vegyszereznek, értesítenek előtte” — tette hozzá.

Megkérdeztük azt is, hogy örül-e a konferenciának. „Mindig hallunk újat. Persze van olyan, aki azt mondja, hogy 'én már mindent tudok', de ilyen nincs. Eleve minden év más, még csak nem is hasonló. Nem tudunk felkészülni. Mindig jelennek meg új betegségek, az atka elleni védekezésről is mindig hall az ember újat. Nagyon örülünk neki (mármint a konferenciának — a szerző megj.), mert ilyesmi még nem volt nálunk a községben” — válaszolta. Szerinte hatékonyabban kellene fellépni a méheket sújtó betegségek ellen, ám a politikum keveset tesz. „Meg aztán a mézár is annyira le van szorítva…” — tette hozzá. Mint megtudtuk, kapnak mezőgazdasági támogatást gyógyszervásárlásra, illetve a vándorláshoz felhasznált üzemanyagot részben megtérítik. „Ami nincs, és más állatoknál van, az a fejenkénti támogatás. A méhészetben ilyen nincs, mármint hogy családonként kapnánk egy bizonyos összeget” — sérelmezte, az pedig szerinte szükséges lenne ahhoz, hogy akár nagyobb tételben foglalkozzon a méhészettel, illetve ahhoz, hogy kiszámíthatóbb legyen ez a foglalkozás. „Az ennyire nyomott árra még soha nem volt példa, és arra sem, hogy ne legyen kereslet. A méhészek hetven százalékának raktáron van a méze” — tudatta. Ő úgy látta, hogy a nagy kereskedelmi egységekben kapható mézek java része még csak nem is európai uniós. „Rá is van írva, hogy uniós és unión kívüli országokból származó méz keveréke, hogy aztán mit is tartalmaz, arról én nem mondhatok semmit, mert én meg nem kóstoltam” — tette hozzá a piskolti méhész.

Nagy András amúgy vásárokra nem jár a mézével — egész egyszerűen nincs arra ideje. Otthonában érhető el, a házára van tábla kihelyezve. „Már többen ismernek, ők visszajárnak. A feleségem, ha ráért, kitesz egy kis standot a hídra... A kliensek visszajárnak, meg vannak elégedve” — fogalmazott.

Megyeri Tamás Róbert