Nem volt idén panasz a juhos gazdák részéről, hogy a Sâmbra Oilornak a járványügyi megszorítások miatt való elmaradása okán ne lett volna az elmúlt két nyáron legeltetés, a nyájat ugyanúgy kivitték a hegyre a juhászok, mint bármelyik más évben. A szezonkezdés mégis ünnepséggel megnyitva az igazi, s ezt nagyon sokan érezték így vasárnap, hiszen rengetegen összegyűltek a május elsején megtartott tejbemérési és nyájbemérési ünnepségen. Ez a megszokott helyszínén volt megtartva, a Mózesfalva és Lajosvölgy határában lévő domboldalban, ahonnan a havasi kürtszó — ha halkan szól is — áthallatszik Máramaros megyébe.

Évszázadok óta nagy esemény az akolban tartás után a juhok legelőre engedése, ami az évnek ebben a szakában történik meg az Avasban (illetve minden juhtartó vidéken), és ami nagy megkönnyebbülést hoz a kisgazdaságoknak. A kihajtás után nem a kaszált, szállított és tárolt téli tartalékot éli fel a jószág, hanem szabadon legel, ami ráadásul jobb hozammal jár, mint a téli időszakban. A tejbemérési esemény lényege, hogy ezzel a nyilvánosan megtartott fejéssel és méréssel határozzák meg, hogy melyik gazdának mennyit adnak a juhai, így mennyi sajt, túró és orda jár majd az esztenáról a nyár folyamán. Ilyenkor egyeztek meg a juhászokkal arról, hogy nekik mennyi fizetség jár, hány juhot élhetnek fel, míg kint vannak a hegyi legelőn, és mi történjék a szaporulattal.

Mérés, fejés, szentelés

Ezt a folyamatot mostanság csak formálisan, az ünnepségre érkezők tiszteletére végzik el a színpadon népviseletbe öltözött férfiak, manapság már nincs is annyi juhos gazda még az Avasban sem, mint amennyi a régi időkben volt. Az állatokat ennek ellenére megáldja a pap, és meg is locsolja őket szenteltvízzel az átmeneti akolban, ahol a fejési procedúrát is megnézik az eseményre érkezett vendégek.

Politikus vendégek

Vendégek most is voltak szép számmal, a helyszínt jelentő domb tövében, Lajosvölgyén induló szerpentin pár kilométerén egy órába tellett a Sâmbra helyszínére eljutni, ahol a parkolási gondokat évtizedek leforgása alatt sem sikerült a szervezőknek megoldaniuk. A sok civil vendég mellett nagyon sok politikus is megjelent ezen a mostani, nyilvántartásba vételét követő hatvannegyedik tejbemérési ünnepségen. A két év kihagyást ők is pótolni szerették volna, mert ennyi „idegenlégiós” csak kampányévben szokta tiszteletét tenni a lajosvölgyi domboldalban felállított színpadon. A megye elöljárói mellett miniszterek, államtitkárok, szomszédos megyéből érkezett tanácselnök, pártelnökök és mindenféle rendű és rangú politikusok is ott voltak a színpadon és később a tömegben. A népszokások volt most is a hívószó, a színpadon felszólalók mind azt hangsúlyozták ki, mennyire fontos a hagyományok megőrzése, a régmúltból megmaradt szokások továbbvitele és átadása. Nem szabad a régimódi földműveléstől megválni, meg kell tartani a pásztorkodás, a juhtartás hagyományát, és nem szabad veszni hagyniuk az avasiaknak a messzi földön oly híres népviseletüket.

Giccsesedés

A Sâmbra Oilor ma nem más, mint egy egész napos szabadtéri zenés-táncos ünnepség, hiszen a juhokat és a nyájat érintő folyamattal egy-másfél óra alatt végeznek a résztvevők, és ezt követően már teljes egészében a búfelejtésé a helyszín, egymást váltják a zenekarok, énekesek és táncosok a színpadon. A színpad körüli domboldal nem más, mint egy óriási kirakodóvásár és lacikonyha, amelyiken nagyon sok az autentikus, avasi kézműves árus és termék, de sajnos egyre nagyobb a giccsek és az eseményhez nem illeszkedő termékek felhozatala. Helyi készítésű tej- és hústermékek mellett megjelent a pizza és a churros is, a kürtőskalács is helyet kért magának a sâmbrai kínálatban. A házi készítésű szilvapálinka mellett shake-et is kínáltak az embereknek, bőrdíszműves termékek mellett megtalálhatók voltak a bizsuk és arannyal futtatott ékszerek is. A színpadról szóló avasi népzenét a legtöbb helyen elnyomta a sörsátrak diszkózenéje vagy a vidámparki körhinta pattogó ritmusa. Nem olyan időket élünk, mint régen, és a Sâmbra Oilor sem olyan, mint volt.

Princz Csaba