Szombaton, Csengerben és Szatmárnémetiben rendezték meg a Johannita Lovagrend magyar tagozatának lovagi napját, amelyen közel száz lovag vett részt a világ minden részéből. Az eseményre meghívást kapott a Szatmár-Németi Református Egyházközség is.

A világ minden tájáról érkezett magyar Johannita-lovagok Csenger város főutcáján vonultak a református templomban megtartott ökumenikus istentiszteletre. A harangozás befejezésekor a lovagok bevonultak a templomba. A bevonulás a lovagi szabályoknak megfelelően a ceremóniamester beosztása szerint történt, a menetet a rendi elöljárók és a liturgiában részt vevő lelkészek zárták, azaz Gregersen Labossa György evangélikus lelkész, tagozati káplán; Jákob János protestáns tábori püspök; Bartha Gyula és Sipos Miklós református lelkipásztorok, valamint a Szatmár-Németi Református Egyházközség presbitériuma. Az invokáció, a bűnvallás és feloldozás, a gyónótükör, a bűnvallásra hívás, a kegyelemhirdetés és feloldozás, az áldás és a hálaadó imádság után következett a tábori püspök igehirdetése.

Jákob János protestáns tábori püspök bibliai történetekre alapozva a betegségről és a gyógyítás lehetőségeiről beszélt. Számos betegség fenyegeti az embert, amelyek ellen minden eszközzel próbálkoznak védekezni. Bár óriási előrelépést tett az orvostudomány, ezzel párhuzamosan felerősödött az alternatív medicina, amely több területen életre hívja a pogány szellemet, a mágiát, s így igen széles kínálat mutatkozik a gyógyulásra váró beteg számára. Egy orvos mondta:,,Egészséges ember nincs, csak nem vizsgáltuk ki rendesen”. A betegségek mellett egyre több áldozatot szed a felelőtlen, kötöttségeket, szabályokat elutasító életmód. Az emberek többsége arra fordítja élete első felét, hogy a másikat betegségekben és nyomorúságban élje le. Egy idő után viszont megjelenik a gyógyulásra törekvő vágy. Ekkor fogalmazódik meg a kérdés: kitől várjuk a gyógyulást? A válasz egyszerű: gyógyulást egyedül az áldott orvos hozhat, akár a mai orvosokon, de leggyakrabban házastársainkon, gyerekeinken keresztül találjuk meg a gyógyulást. Az igehirdető egy gyógyulásra váró, másoknak kiszolgáltatott ember történetét mesélte el.

Mint minden beteg ember, ő is gyógyulni akart, de nem volt segítőtársa, nem volt senki, aki felemelje. A magányos ember számára a legnehezebb a gyógyulás. Mi az, ami gyógyuláshoz vezeti a beteg embert? A remény, a hit, hogy jön valaki, aki felkarolja. De lehet-e számítani segítőtársra ebben az erkölcsi romlásban sodródó, lelki bénulásban élő világban? Korunk nagy veszélye, hogy elfeledjük, mit hagyott ránk Jézus. A betegség mindig valaminek a következménye. Nagyon sok szerteágazó oka lehet egy betegségnek, de a megoldás gyakran a mi döntéseinken múlik. Azon, hogy tudunk-e hinni és bízni Istenben és egymásban, hogy le tudunk-e hajolni egymáshoz. A Johannita Lovagrend jelképének a nyolc csillaga a Hegyi beszédben elhangzó nyolc boldogságmondásra emlékeztet. Az ember legfőbb célja a boldogságnak a megtalálása.

Lovagavatás

A kommendátor beszámolt a legutóbbi lovagi nap óta eltelt időszak eseményeiről. A káplán imádkozott az elhunyt lovagokért, majd az ispotályos elkezdte a három új lovag felavatását. A Keresztelő Jánosról elnevezett Ispotályos Lovagrend tagja lehet az a huszonhét évesnél idősebb férfi, aki valamelyik történelmi protestáns egyház hitvalló tagja, és a felvételi eljárás során a rend írott és íratlan követelményeinek megfelel. Miután a Keresztelő Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend Brandenburgi Balliátusának Úrmestere, Oszkár porosz királyi herceg Őfelsége, a Rendi Káptalan jóváhagyásával a Rendbe és annak keretében a Magyar Tagozatba felvették, ünnepélyesen elkötelezték őket. Az ispotályos a lovagok vállára helyezte a lovagi palástot, majd kézfogással elbocsátotta őket, majd lovagi tiszteleti keresztet adományozott nekik, ami nem más, mint az elkötelezettség jelképe. A konvent azokat a személyeket, akik a Rend Magyar Tagozatának munkáját kiemelkedő módon támogatták, a Magyar Tagozat tiszteletbeli tagjává nevezte ki, végül elmondták a rendi imát.

Az istentiszteletet követően beszélgetések, majd a lovagi rend közgyűlése következett. Ez idő alatt a feleségek Szatmárnémetibe utaztak, hogy megismerkedjenek a város nevezetességeivel. Este közös vacsorán vettek részt, ahol Szugyiczky István összeállításában és rendezésében versműsort mutattak be Szatmár megyei költők műveiből.

Elek György