Az ember az élet kezdete óta arra törekszik, hogy megteremtse a jobb élet feltételeit. Ennek számtalan módja és eszköze volt és van, ki-ki azokat a módszereket és eszközöket alkalmazza, amelyek képességeihez és tehetségéhez mérten a legalkalmasabbak arra, hogy célt érjen. Az ókori görögök azt tartották, hogy az élet értelme a tudás legmagasabb szintjének a megszerzésében rejlik. A tudás az, amiből minden jó és igazságos dolog haszna és értéke származik. Az ókori görögök mindig időben felismerték, mit kell tenni ahhoz, hogy jobb legyen az életük. Nem így történt ez később a történelem folyamán, és nem történik mindig így ma sem. Éppen ezért érdemes elgondolkodni: meddig határozza meg a jobb élet elérésének a szintjét a múltból ránk maradt több évszázados, évezredes tapasztalat, vagy az a módszer és eszköz, amit otthonról kapunk, amibe belenevelkedünk? Mikortól számít a mi döntésünk és elhatározásunk, és mikor válik fontossá, hogy a jobb élet eléréséért kialakult törekvéseinkben meghatározó legyen a filozófiai érvelés?

Minden korban más módszereket és eszközöket használnak a jobb élet eléréséért megtett útkeresésben. Van, aki mesterséget tanul, mert úgy érzi, dolgos kézre mindig szükség van és szükség lesz, bár azt jósolják a tudományokban jártasak, hogy az emberi munkát hamarosan felváltják a robotok. Van, aki még hisz az ókori görögök tapasztalatában — egyetemi diplomákat és nyelvvizsga-okleveleket szerez, azt remélve, hogy az elméleti tudás örökké hasznosítható lesz. Ezek közül később sokan azzal kell szembesüljenek, hogy a felsőfokú végzettség nem feltétele a jobb élet megteremtésének, sokuknak ugyanúgy meg kell küzdeni a létért, mint bárkinek. Ma már tény, hogy a diploma nem garantál tudást, a tudást viszont kezdik elismerni diploma nélkül is. Van, aki úgy alapozza meg a jobb életet, hogy helyezkedik vagy éppen politizál. Az ókori görögöknél nem a királyok és a hadvezérek vitték előre a társadalmat, hanem a filozófusok, akiknek bölcs mondásaira ma is hivatkozunk. Az ókori görög eposzok és drámák ma is tanmesék vagy örök igazságok. Van, aki a pénz és a hatalom megszerzésétől várja a jobb életet. Vörösmarty Mihály erről így ír a Csongor és Tündében: „Koldus a gazdagság, a hatalom/ Leszállt fokáról…”

Mit kell tegyen az ember, hogy megteremtse a jobb élet feltételeit? Meg kell határozza, miért van itt. Miről szóljon az élete? Mi értelme a létezés egészének? Ezekre a kérdésekre mindenki meg tudja adni a válaszát, de az még nem biztosít jobb életet. Nagyon sok ember addig keresi az utat a jobb élet feltételeinek a megteremtéséhez, amíg az élete nagy része eltelik.

Elek György