Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, illetve csakis olyasmire fordítsunk pénzt, ami valóban fontos — ajánlja Kiss Ulrich, a neves közgazdászként számon tartott jezsuita szerzetes.

Az ismert médiaszemélyiségnek számító, jelenleg Marosvásárhelyen tevékenykedő Kiss Ulrich hétvégén „Egyház és pénz- Isten fizesse!” címmel tartott előadást a Scheffler János Lelkipásztori Központban, a Székesegyház-plébánia szervezésében, a Keresztény Agora találkozósorozat részeként. Az emeleti előadóterem zsúfolásig telt érdeklődőkkel, akik láthatóan jól szórakoztak az előadás alatt, hiszen az atya nemcsak alapos ismereteiről, de kiváló humoráról is híres. Kiss Ulrich nem is cáfolt rá erre, így közönsége ez alkalommal is jól mulatott. Az atya egészen az ősi társadalmak cserekereskedelméig ment vissza, onnan vezette végig a pénz történetét, rávilágítva az arany-, majd a munka-fedezetként való használatának előnyeire és hátrányaira, majd levonta a konklúziót: a pénznek azért van „hatalmas sikere” az emberek körében, mivel ma az egyetlen olyan eszköz, melyben raktározni lehet a hatalmat. Nem nevezte ugyanakkor helyesnek az őskeresztény közösségek vagyon-szétosztási eljárását, mivel szerinte az, ha a módosabbak mindenüket szétosztják, a szegénységet nem szünteti meg. Hozzátette: ugyanakkor az adakozásnak, a megosztásnak hatalmas ereje van, ami felülírja a piaci logikát, felidézve Jézus példáját, aki ezreket lakatott jól néhány kenyérrel és hallal. „A huszadik század legnagyobb kísértése a pályázat” — fejtette ki az atya, aki szerint a sok felesleges projektben elveszünk. Felidézte a magyarországi szökőkút-építési hullámot, amikor a pályázati kiírások menetét követve rengeteg szökőkút épült olyan településeken, ahol egyébként nagy szükség lett volna a közösség életét közvetlenül érintő másfajta projektek megvalósítására. Rámutatott, az „igazán nagyok” nem aggódnak a pénz miatt, hanem követik hitüket és bíznak abban, hogy ha a szándékuk, elképzelésük helyes, Isten támogatja őket a kivitelezésben, utalva Böjte Csabára, aki nem a finanszírozáson töri a fejét, amikor árva gyermekek nevelésére vállalkozik. Úgy vélte, mielőtt belefogunk egy dologba, érdemes mérlegelnünk, hogy valóban fontos-e az, amire készülünk, például azáltal, hogy feltesszük magunknak a kérdést: mi lesz, ha mégse valósul meg? Kis Ulrich ugyanakkor arról is beszélt, hogy Ferenc pápa tett néhány nyilvános gesztust e téren, mely egyértelműen az addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér elvet követi, azonban az egyházfő népszerűsége nem volt elég ahhoz, hogy szerény, takarékos magatartása tömegmozgalmat váltson ki.

Babos Krisztina