Ki ne ismerné – aki templomba jár – az elveszett juhról szóló példázatot Lukács evangéliumából. Abban a példázatban a száz juhból egy elveszett és a jó Pásztor megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt. És amikor megtalálta, felveszi az ő vállára, és örül az ő barátaival, és még nagyobb az öröm a mennyben.

Az én példázatomban sok száz juh kóborolt el. Szétszéledve a pusztában, sok éven át tövises cserje volt a lelki eledele, reménytelenül kereste azt a bársonyos legelőt, ahol életben maradhat. Verte jég és hóvihar, zápor és csendes eső, rémítette villámlás és mennydörgés, égette forró napsütés, de nem lett egy nyájba és egy akolba terelve, amiből érezhette volna a törődést és gondoskodást.

De egyszer már-már a reménytelenség utolsó órájában megjelent egy jó pásztor, egy szelíden és okosan terelő juhász, és láss csodát! A szétszéledt juhok elkezdtek egy nyájba terelődni. Az elkóborolt báránykák meglelték helyüket, boldogan simultak egymás bundájához. Érezték, hogy ez a jó pásztor elvezeti őket a zöld füves legelőkhöz, a friss tiszta forrásvízhez. Pedig nem is füttyentett, nem is zavargatta őket, egyszerűen csak rájuk mosolygott szelíden, és mentek és mennek utána.

Ez a történet a Szilágypéri Református Gyülekezet utóbbi tíz évének lelki élettörténete. Egy olyan gyülekezeté, amelynek nagyságát és nemességét a ma még élő 680 lélekszám és két hatalmas temető bizonyítja. Ez a gyülekezet most újra egy nyájban, egy akolban új reménységgel emelkedik fel a porból — reményeim szerint — arra a szintre, amelyre őseink is büszkék lennének.

Ez a szelíd jó pásztor Szabó Sándor református lelkipásztor, aki 32 évesen vállára vette ezt a megtört gyülekezetet. Felvállalta, hogy egyenként felemel a reménytelenség kátyújából, megtöröl, megsimogat és a hitnek meleg ruhájába bugyolál. Vannak, akik még nem értékelik ezt a meleg ruhát, de ő tudja, hogy mindenki felmelegszik majd. Ő szelíden tud megkérni, és szelíden megköszönni. Tekintetével, szavaival a szeretet, az odafigyelés és megbecsülés hangján szól mindenkihez. Ugye ilyen a jó pásztor?

Szabó Sándor és felesége, Ildikó dolgoznak, sokat dolgoznak, két gyereket nevelnek, de van idejük a gyülekezet gyermekeire, fiataljaira, öregeire és betegeire. Isten adjon nekik erőt, egészséget, türelmet és kitartást, hogy tölthessék be a jó pásztori hivatásukat!

Csiszárné Póti Erzsébet nyugalmazott tanárnő