Jegyzet

A jó és a rossz tanácsosok

2016.03.03 - 14:39

Ahhoz, hogy valaki gépkocsivezető, takarítónő vagy ezekhez hasonló munkás szerződéses alkalmazott legyen a polgármesteri hivatalban, a prefektúrán és a megyei tanácsnál, vizsgáznia kell a helyhatósági törvényből. Hogy is lehetne ablakot tisztítani vagy a főnököt gépkocsival szállítani, ha az illető nem tudja például azt, hogy mit kell tartalmaznia egy határozattervezetnek, hogyan készül a költségvetés, hogyan zajlik egy közbeszerzés és így tovább? Más a helyzet községi, a városi és a megyei tanácsoknál. Tanácsos bárki lehet, aki jelentkezik és azt a pártja megfelelőnek tartja arra, hogy dolgozzon, adott esetben emelje vagy ne emelje a kezét. De hány tanácsosjelölt tudja azt, hogy tanácsosként vigyáznia kell a köztulajdonra, az ő döntései szerint alakulnak a közberuházások, a közbeszerzések, az urbanisztika, a közszolgáltatások, a köztisztaság, a helyi közszállítás, a közterületek, a szociális szolgáltatások, a közbiztonság. A tanácsos kell tudjon interpellálni, le kell tudjon menni az egyszerű polgár szintjére, kell foglalkozzon annak problémáival, megoldást kell találjon azokra, tanácsot kell adjon. A tanács nem csak egy szavazóház, ahol megszavazzák vagy nem a határozattervezeteket. A tanácsosnak mindig kell legyen ötlete, tárgyalóképes kell legyen. Végül fontos, hogy élvezze a szavazók bizalmát. Minden jelöltről tudni kellene előre, hogy milyen bizottságban tudna eredményesen tevékenykedni. A tanácsosok a szakbizottságokban kellene megmutassák képességeiket, mert ha nem értenek ahhoz, amit ott megtárgyalnak, akkor csak ülnek, mint a moziban és köpködik a szotyit. Minden tanácsban négy fontos bizottság van: a jogi, a költségvetési, a közszolgáltatási és az urbanisztikai bizottság. Aki ezek közül egyik területen sem rendelkezik megfelelő tapasztalattal, ha egyikben sem szakember, akkor nincs mit keressen a tanácsban. A tanácsosnak kell legyen ésszerű véleménye, kell tudjon érvelni, kell tudjon kidolgozni határozattervezeteket és sok más lényeges dolgot. Sajnos nagyon sokan státusszimbólumnak tekintik a tanácsosi tisztséget, vagy eszköznek, hogy elérjék egyéni céljaikat. Azért, hogy ezeket elérjék, bármit megszavaznak. Vannak olyan pártok, amelyek úgy hallgattatják el belső ellenfeleiket, hogy azokat beviszik a tanácsba. Hasonló módon állítják maguk mögé a civil szervezeteket és az egyházakat is. Közeledik a helyhatósági választás, alakulnak a pártok tanácsosi listái. Elég sok párt állít tanácsosi listát, de polgármestert csak egy párt adhat, ahol független jelölt nyer, ott egy sem. Ezért fontos, hogy kik kerülnek be a tanácsba: a régiek között meg kell nézni, hogy ki mit tett eddig, az újaknál pedig arra kell odafigyelni, hogy milyen szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek. Amellett, hogy mit tesznek magukért, fontos az is, hogy mit tesznek a közért.

Elek György