A Rokonok-előadáshoz, melynek bemutatója október 4-én lesz, Cselényi Nóra tervezte a jelmezeket. Az alábbiakban vele beszélgetünk.

— Ön színésznőként kezdte pályafutását, hogyan lett jelmeztervező?

— Valóban először színésznő voltam a kaposvári Csiky Gergely Színháznál, de világéletemben jelmeztervező szerettem volna lenni. A mi színházunknál úgy volt, hogy bárki rendezhetett éjszakai produkciókat, amit megnézett a vezetőség, és ha jónak látta, műsorra tűzték. Lázár Kati megrendezte Federico Garcia Lorca Bernarda Alba című darabját, ami műsorra került. Lázár Kati felkért arra, hogy tervezzem meg a jelmezeket, mert tetszett neki, hogy mindenkinek milyen jó, a karaktereknek megfelelő ruhákat sikerült vásárolnom a bizományiból.

— Hogyan készülnek a jelmezek?

— Az első lépés az, hogy kialakítunk egy koncepciót a rendezővel. Ha úgy döntünk, hogy korszerű előadást akarunk, akkor annak megfelelő jelmezeket készítek, de ha korhű jelmezeket kell terveznem, akkor alaposan átnézem a kor divatját, mert ahhoz, hogy jó ruhákat tudjak tervezni, kell ismernem a korízlést, az illető kor erkölcsi normáit, hogy azok összhangban legyenek az előadás hangvételével.

— Egy ideje divattá vált, hogy klasszikus darabokat „túlmodernizál” a rendező, ehhez alkalmazkodik a jelmeztervező is?

— Elő szokott fordulni, én is csináltam már ilyet. A jelmezek megtervezése függ attól, hogy a rendező mit akar. Hogyan akarja eljuttatni a nézőhöz a darab mondanivalóját, annak üzenetét. Egy modernebb előadáson a néző talán jobban megérti azt a problémát, amit a darab felvet. De készítettem én már teljesen korhű jelmezeket egy angol rendezővel a IV. Henrikhez.

— Babarczy László a Rokonokat a regénynek megfelelően akarja megrendezni, ilyen lesz a jelmez is?

— A regénynek megfelelő lesz az előadás, de a díszletet elég nehéz lenne korhűen elkészíteni. Nem részleteiben lesz korhű az előadás, hanem annak világában. A jelmezek beszerzésének több útja volt. Vannak jelmezek, amelyeket kölcsönkértünk, vannak, amelyeket megvarrattam, vannak, amelyeket turkálókból szereztünk be. Például öltönyöket, amelyeket átalakítottunk, a kétgombost háromgombossá, hogy korhű legyen. Korhűek lesznek a lányok frizurái is.

— Milyen problémákkal találkozik általában a jelmeztervező?

— Nagyon sok problémával találkozom. Sokat beszélgetek a rendezővel, kigondolunk egy koncepciót, és azt próbáljuk megvalósítani. Tudni kell, hogy a jelmeztervezés nem abból áll, hogy öltöztessük fel a színészeket, hanem nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a jelmezek által is érvényesüljön a rendezői szándék, és azt a nézők jobban megértsék. A koncepciónak megfelelően próbáljuk a szereplőket egymáshoz illeszteni, ugyanakkor érezhetővé kell tenni a színész saját szerepében való fejlődését. Van úgy, hogy a harmadik felvonás végéig a fehérből fekete lesz, vagy fordítva. Szeretem, hogy ha látszik a lelki fejlődés. Rendszeresen nézem a próbákat, mert az is előfordul, hogy bejön a színész, aki csinál valami zseniálisat, és egyszer csak azt gondolom, hogy az jobb, mint amit a rendezővel előre kitaláltunk. Ezt megbeszéljük, és változtatunk.

— Eléggé nehéz a fiatalokkal megszerettetni a színházat…

— Ez így van. Én azt gondolom, hogy nagyon fontosak a gyerekszínházak. A számítógép s a videó világában a gyerekek már nem is olvasnak, az iskolában pedig nem igazán van idő arra, hogy foglalkozzanak a gyerekek általános műveltségének gazdagításával. Azok a gyerekek kerülnek előtérbe a többiekkel szemben, akik otthon a szülőktől kapják meg a szellemi, erkölcsi és műveltségi alapot. A szülő legfőbb feladata az, hogy az általános műveltség megszerzésének az igényére nevelje a gyermekét. Bármennyire elterjedt a számítógépes játék, minden gyerek lelkében ott van a kiskirálylány és a kiskirályfi. Ha a gyerek bemegy a színházba, az előadásban ott kell lennie a kiskirálylánynak és kiskirályfinak, ha ezt életben tartjuk, akkor jó színházi közönséget nevelünk.

Elek György