A Szentlélek-plébánia Merk Mihály termében tartottak bibliás találkozót október 24-én, szombaton a Szatmári Római Katolikus Püspökség világiak irodája és a plébánia szervezésében. Megérkezésüket követően a résztvevők életükre tekintettek az információáradatban, ami körülvesz minden embert — hogyan érzékelik, hogyan dolgozzák fel a sok hatást? Később megvizsgálták, ki hogyan sajátít el valamit, hallás, olvasás vagy más módszer révén, mindezt azért, hogy alkalmazni tudják Isten szavának elsajátítására.
A nap döntő részében aztán a Jelenések könyvét tanulmányozták, és — akarva-akaratlanul is — keresték a kapcsolatokat a jelennel, életükkel. Így már a szentíró helyzetét is közelinek érezték: a félelmek idején az ember intenzívebben fürkészi a válaszokat. De az ember azért is kíváncsi, mert amennyiben a baj közelségét érzi, megpróbálja elkerülni azt, felhasználva a rendelkezésére álló információkat — hangzott el a találkozón.
Vojtku László plébános tartott előadást a Jelenések könyvéről, kiemelve, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek, így megengedi, hogy az ember akarata teljesüljön, annak minden következményével együtt. Az emberek sokszor teljesen függetlennek érzik magukat, de a vírushelyzet is megmutatta, hogy életünk nem független, nem teljesen a mi irányításunk alatt van. Ezért Istenre, a végtelen jó forrására, az ő szeretetére kell hagyatkoznunk. Isten nem kényszerít senkit sem a jóra, és a gonoszság nem tőle származik a világban. De Isten nem hagyta magára az embert, működik a világban, jeleket küld. Ahogyan a jelenések alkalmával Mária is mindig a megtérésre szólít, Isten azt szeretné, hogy változzunk meg, térjünk vissza hozzá, vegyük komolyan az ő törvényeit, amelyek a jobb életre segítenek, a javunkat szolgálják. A Jelenések könyve egy apokaliptikus képet fest, amelyben Isten megmutatja létezését, jelenlétét, uralmát a világ felett, és igazságot szolgáltat. A szövegből is átsugárzik azonban Isten szeretete, amelyre minden időben hagyatkoznia kell az embernek — hangsúlyozta Vojtku László előadásában.
A találkozó résztvevői többször és több módon is megközelítették a kiemelt szöveget — meghallgatták, csendben elolvasták, majd közösen is, versről versre. Keresték azokat a szavakat, részeket, amelyek hatással voltak rájuk, megérintették őket. Élményeiket, gondolataikat megosztották egymással, így tapasztalták meg a bibliai szöveg fejlődését, kibontakozását.