Tempfli Erik, volt Szatmár megyei diák egy éve tanul Magyarország legelismertebb zenei iskolájában, a Kőbányai Zenei Stúdióban. Híres zenészektől sajátítja el a tudást, három zenekar tagja. Életéről, mindennapjairól mesél.

— Mit kell tudni rólad? Honnan indultál?

— Mezőfényen születtem 1992-ben, jelenleg Magyarország egyik leghíresebb iskolájának, a Kőbányai Zenei Stúdiónak a hallgatója vagyok jazz-zongora szakon, és a napokban töltöm a 20. életévemet!

— Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

— Zenész családban születtem, és kb. 6-7 éves koromban édesapám észrevette, hogy van némi tehetségem a zenéhez, így beíratott zongoraórára Prógli Éva zenetanárnőhöz, aki belém nevelte a zenei alapokat. 2007 tavaszán fölvettek a szatmárnémeti Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceumba klasszikus ének- és zongora szakra, ahol Stefan Gregorovici és Kusnyer Angéla tanítványa voltam.

— Milyen zenében vagy otthon? Milyen műfajokat kedvelsz?

— Nyitott vagyok, de igényes! Nagyon szeretem a klasszikus zenét, de a könnyűzenéhez mindig jobban vonzódtam és ez gyakran észrevehető volt a klasszikus zongorázásomon. A könnyűzenén belül pedig a jazzt kedvelem a legjobban és annak különböző ágait. Úgy gondolom, hogy ebben a műfajban tudok a legőszintébb lenni. Itt nem is szabad kamuzni, mert arra a közönség gyorsan rájön.

— Már itthon is tagja voltál több zenekarnak? Mesélj erről kicsit…

— Zenekarokban először a Nagykárolyi Művelődési Házban játszottam, ahol több műfajú zenével ismerkedtünk, először próbálkoztam zeneszerzéssel, majd énekléssel is, és szoktattuk magunkat a színpad világához. Nagyon szerettem.

— Hogy jött az ötlet, hogy Magyarországon tanulj tovább?

— Egyik nyáron a Nagykárolyi Jazz Napokon föllépett a Special Providence nevű zenekar. Fantasztikusak voltak. Koncert után volt lehetőségem beszélgetni velük és elmondták, hogy mindannyian Magyarország legjobb zenesulijában végeztek. Kaptam egy telefonszámot és így kerültem kapcsolatba Esze Jenővel, aki felkészített a felvételire.

— Biztosan nem volt könnyű bekerülni ebbe az iskolába. Hogyan készültél a felvételire?

— Az iskolában erősen megválogatják, hogy kiket vesznek fel. A sok gyakorlás, volt tanáraim segítsége, illetve Esze Jenő önzetlen félkészítése lehetővé tette, hogy tavaly ősztől itt folytassam tanulmányaimat, aminek nagyon örültem.

— Már lassan vége az első tanévnek, milyenek az eddig szerzett tapasztalataid?

— Csodálatos volt az első évem. Magyarország legjobb zenészeitől tanulhattam, nagyon jó baráti társaság és fantasztikus zenészek vesznek körül. Nagyon jó helyre kerültem.

— Megérte belevágni?

— Igen.

— Milyen híres zenészekkel dolgoztok együtt?

— A tanári kar nagy része híres zenész. Olyan nevek, amely az átlagembernek talán semmitmondóak — az undok magyar média kerülése miatt —, mégis a szakmában mindenki által közismert, nagy múltú zseniális muzsikusok: Esze Jenő, Póka Egon, Cseke Gábor, Fekete-Kovács Kornél, Babos Gyula, Fogarasi János, Halász János stb.

— Melyik a kedvenc órád? Miért?

— Természetesen a főtárgy órám, vagyis a zongora. De nagyon szeretem a zongora-improvizációt, a zenekari gyakorlatot és néha sok más — sokak által kevésbé kedvelt— órát, mint pl. szolfézst, zeneelméletet, előadóművészetet stb. A tanáraink által minden óra nagyon fontossá és érdekessé tud válni.

— Hogy szoktál hozzá a nagyvárosi élethez? Szeretsz Budapesten élni?

— Igen, szeretek. Mindig megpróbálom a nagyváros pozitív oldalát látni, ezért nagyon örülök, hogy bármelyik este lemehetek a jazz-klubba, színházba vagy koncertekre és annak, hogy itt rengeteg fellépési lehetőség van, amit mi ki is használunk.

— Az iskolán kívül itthon egy lakodalmi együttesnek is tagja vagy. Nem fárasztó minden héten hazautazni? Jut idő az ottani teendőidre?

— Igen, tagja vagyok a kaplonyi zenekarnak, lakodalmakon, bálokon játszunk. Nem olyan fárasztó, mint amilyennek képzeltem, bár nem könnyű lagzi után, vasárnap reggel visszautazni. A próbákon a fiúk segítenek, hogy ez könnyebb legyen. Ezt ott sokan csinálják. Bár érdekes műfajváltás, mégis szükséges a Budapesten tanuláshoz.

— Ott is tagja vagy egy zenekarnak. Kikkel zenélsz együtt, hogy jött az ötlet?

— Meglepetésemre nagyon rövid idő alatt hívtak különböző zenekarokba és ennek nagyon örültem. Az osztályzenekar (Cantaloupe Airlines), amelyikben játszom, egy nagyon jó kis jazz-es zenekarrá nőtte ki magát egy év alatt, Fekete-Kovács Kornél hatalmas segítségével. Ezzel a zenekarral folyamatosan fellépünk Budapest klubjaiban. A Fried Bananassal úgy kerültem kapcsolatba, hogy a zenekar énekesnője, Tarján Zsófi — Hernádi Judit lánya — egyik szünetben a suliban, amikor éppen az évfolyamtársaimat szórakoztattam, meghallotta, hogy az édesanyja egyik híres dalát játszom és elhívott a zenekarába. A zenekar (Tarján Zsófi, Vigh Dani, Gulyás Matyi, Lőrincz András, Szabó Zsolti és jómagam) főleg közkedvelt funky dalokat játszik, rock, illetve jazz elemekkel. Jelenleg folynak a munkák a saját dalokon, fellépéseink vannak klubokban, rendezvényeken, fesztiválokon, valamint első lemezünk készítésével foglalkozunk. Nagyon szeretem mindkét zenekart.

— Terveztek-e itthoni, erdélyi közönség előtt is fellépni?

— Természetesen. Nagyon szeretnénk Erdély-szerte muzsikálni, a zenekar több tagja még nem járt nálunk. Folyik a szervezés. Elképzelhető, hogy már nyáron is hallani fogtok minket, valamelyik megyénkben rendezett fesztiválon.

— Milyen egy átlagos napod?

— A napom nagy részét a suliban töltöm, ott információáradattal látnak el, próbálunk. Nem hiányozhat a 4-5 óra gyakorlás sem, aztán este vagy a jazz-klubban hallgatjuk a Nagyokat, vagy éppen mi muzsikálunk valahol.

Gyakran hiányoznak emberek, akik nem lehetnek ott velem, de legtöbbször ők adnak erőt a folytatáshoz.

Kinczel Tünde