Kosztolányi verse óta aktuális kérdés. Ideje, hogy most — a gyermeknevelés klasszikus módszerei látványos csődjének korában — felnőttek tegyék fel e kérdést, gyerekeknek. Akár egy bábelőadással…

Járt utat járatlanért el ne hagyj ! — tartja a közmondás, az intést pedig évszázadokon át ajánlatos volt megfogadni. Ám mostanában, amikor szédítő sebességgel változik körülöttünk szinte minden, gyakran célravezetőbb a járatlan út. A Majolenka hercegkisasszony pénteki előadásának sikere legalábbis ezt bizonyította.

Romanovsky meséjéből Szilágyi Regina, Bandura Emese, Nagy Anikó, Bandura Tamás és Nagy Tamás „keze alatt” valami sajátos, interaktív játék kerekedett ki, túl a bábszínház és innen a nagyszínpadi előadások minden eddig ismert műfaján. Úgy kötötte le (sőt vonta be a produkcióba) jó negyven percen át a 7-8 évesek köztudomásúlag nehezen kezelhető korosztályát, hogy elmosódott a határ rögtönzés és megadott szöveg között, a nézőtérről jelentkező gyerekek helyettesítettek bábszereplőket, de a többi néző is aktívan bekapcsolódhatott. Miközben a négy bábszínész szinte megsokszorozni látszott önmagát, az önkéntes „statiszták” irányításán kívül arccal, hanggal s az igényes színészi játék megannyi eszközével éltette és élte az általa mozgatott báb jelképezte mesealakot.

Gonosz pedig nincs

S miközben már senki nem maradt a jóízű, élményt adó játékon kívül, Szilágyi Regina rendezése sikerrel ment végig a borotvaélen. Csodák csodája, a legfegyelmezetlenebbnek hitt gyerekek is éppen azt tették, amit soha nem tanult vagy gyakorolt szerepük szerint kellett. A „gonoszok” — Gába, a vasorrú bába, illetve Eda, a magányos varázsló — végül éppúgy egymásra találtak, mint az általuk elrabolt Majolenka és Jirka, vagy Ödömér király és Erzsike, a dajka. Az általuk irányítottnak hitt játékba belefeledkező gyerekek pedig a világ legtermészetesebb dolgaként fogadtak el olyan igazságokat, amelyeket szájbarágósabb formában eleve elutasítottak volna. Hogy mindenki jó valamire, s egészen gonosz még boszorkányban sincs, legfeljebb olyan, aki egyedül van, vagy szereti a tortát.

Mindenki boldogabban és okosabban ment haza, mint ahogy odament.

Báthory Éva