A petrozsényi Ion D. Sîrbu Drámai Színház társulata Caragiale Farsangját adta elő.

A Sorompók Nélkül Fesztivál visszajáró vendégeként nálunk jó hírnévnek örvendő petrozsényi társulat ezúttal sem okozott csalódást a szatmári közönségnek. A modern technika vívmányait a Caragiale korabeli színház legjobb hagyományaival elegyítő produkciójuk szemlátomást nem akart egyebet, mint szórakoztatni a nézők minden rétegét, és ez sikerült is nekik.

A rendező jó emberismerete, egészséges humora szerencsésen találkozott színészeinek játékos kedvével. Az előadás egésze pedig a néha keserű valóság kicsúfolásának, jóízű játékká szelídítve legyőzésének vágyával, amely olyan idős, mint maga az emberiség.

A klasszikus vígjáték helyzet– és jellemkomikumban gazdag fordulatai az előadás első részében mélységesen emberi voltukkal és pergő ritmusukkal fogják meg a nézőt. Hogy aztán a második rész „báljának” jelképes félhomályában a jellemükhöz illő álarcot és ruhát viselő szereplők láttán egyszerre találja meg a mese hangulatát, a commedia del 'arte pergő ritmusú fordulatait és a nagyon is konkrét jelennek szóló társadalombírálatot. Majd a darab végén visszatérve Nae borbélyműhelyének kézzel fogható valóságába, jót nevessen a konfliktusok balkáni módon életszagú, fanyar humorú megoldásain.

Miért tetszik?

Amit látunk: arctalan figurák és disznócsordák kavargása, ismétlődő, nevetséges helyzetek, mozdulatok egymásutánja. Alkoholmámor, erotika, erőszak többé–kevésbé elfogadott formái, cselszövések, hazugságok, kisebb–nagyobb bűnök diadala. A eredmény felszabadult, jóízű nevetés. A szerzővel, rendezővel, színészekkel közös játék öröme. Az élmény, hogy — legalább most és így — felülről és kívülről láthatjuk és nevethetjük ki mindazt, amiben, árnyalatnyi különbségekkel ugyan, de mi magunk is élünk. Hogy ez volt, ez van és talán lesz is még sokáig, de felismerve, néven nevezve könnyebben elviselhető, kivédhető. Az illúzió, hogy ha nevetünk, mi magunk talán kevésbé vagyunk nevetségesek…

Akárhogyan is: nagyon kellenek az ilyen „könnyű műfajhoz” tartozónak csúfolt előadások, esték. Lelket gyógyítanak, önmagunkat jobban megismerni, élni és túlélni segítenek.

Báthory Éva