Visszafordíthatatlan károkat okoz a betonjárdákban, ha sózzuk ezeket telente; a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy só helyett szórjunk inkább homokot, hamut, faforgácsot, ha csúszik.

A házak előtt

Ha nincs még lefagyva, érdemes eltávolítani a téli csapadékot a járdákról, így nem kell az enyhe olvadás utáni visszafagyással foglalkozni. Minden szatmári településre egyaránt érvényes, hogy a köztisztasági és a közterület-fenntartó cégek csak az úttesteket, parkokat, hidakat, buszmegállókat és közintézmények előtti járdákat takarítják magántulajdonok előtt a tulajdonosnak, a bérlőnek, vagy a lakóközösségnek a dolga ezt megtenni.

Bevett szokás, hogy türelmi időt is van ezt a közérdekű munkát elvégezni és elő ízben csak figyelmeztetés jár a hóeltakarítás elmulasztásáért. De ha ezek után sem tisztul a járda, akkor már bírságolnak a hatóságok, mert balesetveszélyes a csúszós gyalogút

Miért jobb a betonjárdának a seprű, vagy a lapát, mint a só?

Azért, mert a beton pórusai közé beszivárgó só képes tönkretenni a betont, és a hámlást előidéző folyamat soha nem áll meg, ha egyszer elkezdődött.

Azért sózunk, hogy megnehezítsük a jégképződést, a lefagyást, mert a sós víz nem 0 fokon, hanem mínusz 15 fokon fagy meg. A felületre való leszórása után a só reakcióba lép a már ott lévő, vagy ráhulló hóban, jégben található vízzel, és igyekszik ebben feloldódni, keveredni vele. A só vízben történő feloldódásához, azaz a hó- és jégkristályok megolvasztásához is hőenergia szükséges, amit a só — egyéb lehetősége nem lévén — a betonból fog elvonni.

A só hőelvonása miatt a beton felső rétegében hirtelen csökken a hőmérséklet, de a felszíntől távolabb lévő betonrétegek nem hűlnek le ugyanilyen mértékben, így az eltérő hőmérséklet hatására a szerkezet alsóbb és felsőbb rétegei más-más mértékben tágulnak, illetve húzódnak össze. Ez a folyamat pedig feszültséget kelt a betonban, ami a felső rétegek lehámlásához, felfagyáshoz vezethet, ez maga az a jelenség, amit a tulajdonos úgy észlel, hogy porlik a járdája.

Princz Csaba
(Nyitókép: SZFÚ/archív)