A hagyományos japán kultúra megismerése gazdagabbá teheti a gyerekek és felnőttek életét egyaránt, derült ki az Aranykapu Fonó-Házban elmúlt héten sorra került Japán napokon. A japán konyha ízeit is megkóstolhatták a foglalkozásokon jelenlévők.

A hét folyamán a hagyományos japán kultúra világával ismerkedhettek azok a gyerekek, akik részt vettek az Aranykapu Fonó-Házban lezajlott Japán napokon. Amint Nezezon Enikő egyesületi elnök elmondta, „fő törekvésünk a magyar népi kultúra ápolása. Emellett minden évben szeretnénk egy másik nép hagyományait is bemutatni, így a gyerekek toleránsabbá, nyitottabbakká válhatnak egy másik kultúra iránt. Másrészt pedig az eltelt három napban a gyerekekkel együtt sok hasonlóságot fedeztünk fel a két nép szokásai, hagyományai között.”

Ez a különleges világ a gyerekek számára sem volt teljesen idegen, hiszen sokan hajtogattak már origamit az iskolában, gyakoroltak már valamilyen japán küzdősportot, vagy otthoni díszpárnákon láthatták a jellegzetes japán cseresznyevirág-, vagy bambuszágmotívumokat. Nezezon Enikő vezetésével három napon át ismerkedtek Japán több ezer éves kultúrájával, kézműves hagyományaival, népi játékaival, meséivel. A Fonó-Házba belépőt letisztult, megnyugtató japán atmoszféra fogadta, a zöld szőnyegek, függönyök harmonikus összhangja és a szoba közepét elfoglaló jellegzetes alacsony lábú asztal, amelyet bambuszterítő borít. Az asztal körüli selyem hímzett párnákon pedig kényelmesen el lehetett helyezkedni. Így is tettek a hagyományos teaszertartáson, amelyen „rakuból” itták a lótuszvirággal, gyömbérrel ízesített teát. Enikő elmesélte, hogyan készítik a japánok a jellegzetes teáscsészét, a rakut, amit a gyerekek saját kezükkel meg is formálhattak agyagból Sályi Panna vezetésével. Délben közösen készítették el a szomótésztát zöldséggel, szójaszósszal, korianderrel. A második napon pedig a szatmári japán étterem képviselője hozott kóstolót a gyerekeknek, szusit, makit, tengeri herkentyűket, amelyeket, amint előadásából kiderült, valóságos szertartás során fogyasztanak el a japánok, bambuszpálcikákkal ízletes szószokba mártogatva, azután pedig a japánok által is kedvelt dinnyéből falatoztak. A gyerekek közösen meg is állapították, hogy milyen egészséges a japán konyha.

Tanabata, csillagünnep

Mint ahogy a hagyományos nyári japán ünnepen, a Tanabatán is szokás, színes papírokból kívánságteljesítő darumadarakat hajtogattak a gyerekek, másnap pedig selyemszalagokra írták fel kívánságaikat, amelyeket, bambuszfa híján a kertben virágzó lila akác ágaira kötöttek fel. Ahogy a gyerekek egyre jobban betekintést nyertek a hagyományos japán életformába, világossá vált a számukra — és ezt kérdésemre a nagyobb lányok meg is állapították —, hogy minden területen, a lakás berendezésében, az étkezésben, az emberek közti érintkezésben az egyszerűségre, az egyensúlyra törekszenek, megszabadulni a felesleges kacatoktól, gondolatoktól. Azt is megtudták, hogy az ikebana a japán lakás elengedhetetlen dísze, és hogy a lányok évek alatt sajátítják el a virágkötészet művészetét. Megtanulták az ajándékok színes furosiki kendőkbe való csomagolásának módját, és színes hajvirágokat varrtak, amit a gésák viseltek a hajukban. Az esemény végén Jánk Károly költő olyan verseket olvasott fel a gyerekeknek, amelyeket a hagyományos japán versforma, a haiku szabályai szerint írt. Ezek a rövid, érzelmeket, hangulatokat kifejező versek segítettek megérteni a japán életszemlélet lényegét, az együttérzést és a természet iránti mély tiszteletet.

Pándi Annamária