Megszoktuk már, hogy anyák napján a háláról, a szeretetről, a jóságról, a hűségről és az áldozatról beszélünk. Mi mást tehetnénk, hiszen többnyire ezek — és sok más — a jelzők illenek az anyákra. A huszonegyedik században viszont nem szokás „nagy szavakat” használni, ma már azt is ritkán halljuk, hogy édesanya. Közel húsz évvel a huszadik század után, érdemes tisztázni, hogy milyen a huszonegyedik századi anya. Közülük sokan, még a huszadik században születtek, de a huszonegyedik században lettek anyák. A mai anyák nagyon sok mindenben hasonlítanak a huszadik századi anyákhoz, mert viselkedésükben, mozdulataikban, szokásaikban és sok más tulajdonságukban ott van az, amit otthonról hoztak, amit láttak és hallottak, ami beleivódott az életükbe, mai kifejezést használva, ahogy gyermek- és ifjúkorukban szocializálódtak, hiszen nem esik messze az alma a fájától. Az otthonról hozott anyakép határozza meg az anyát, hogyan gondolkodik, hogyan érvel, milyen felelősséggel dönt saját és gyermeke (gyermekei) életének az alakulásáról. Az otthonról hozott érzés és tudás határozza meg, hogy milyen arányban oszlik meg benne a karrier utáni vágy és a családszeretet. Bárhogy is alakul a világ, az anyaszerep keveset változik. Igaz, hogy önállóbb, függetlenebb, elérheti azt, ami érdekli, lehetnek saját gondolatai, tőle függ, hogyan öltözik, hogy jelenik meg nyilvánosan, sokkal szabadabb mint felmenői voltak, de miután a munkából hazamegy, függetlenül attól, hogy milyen beosztásban dolgozik, anya és feleség lesz, semmi más. És neki ez a jó. Ez teszi boldoggá, még akkor is, ha sokszor teherrel jár az anyaság és a felségszerep. Ez teszi boldoggá, mert ettől nő. A huszonegyedik századi anyát nagyon sok kihívás éri, ezeknek a kihívásoknak sokan engednek, mert minden irányból sorakoztatnak fel olyan mintákat, olyan modelleket, akik azt bizonyítják, mennyivel szabadabb az, akinek nincs férje és nincs gyereke, mennyi tehertől mentes és minden idejét a karrierre, a hobbira, a szórakozásra fordíthatja. De aki azt hozta magával otthonról, hogy törődnie kell a családdal, az akkor boldog, ha ennek a törődésnek látja az eredményét. Hogy mi az anyaság, azt csak az anyák tudják. Kívülről nézve bármit észrevehetünk és bármit figyelmen kívül hagyhatunk. Az igazi anyák — minden dolguk és feladatuk mellett — azzal is foglalkoznak, hogy — ha lehetőségük van rá — anyákat neveljenek. Ennek egyik nagyon fontos feltétele: a szigorú szeretet. Nem csak mindent megadni, hanem életre nevelni. Köszöntsük hát az anyákat és a nagymamákat egy-egy szál virággal, néhány kedves szóval anyák napján, s köszönjük meg, hogy minden életcéljuk közül a legfontosabb az anyaság volt.