Minden évben január 27-én van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Emberek milliói estek áldozatul a náci terrornak faji, nemzetiségi hovatartozásuk vagy politikai irányultságuk miatt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a náci koncentrációs táborokban a zsidók mellett Jehova Tanúinak ezreit is bezárták és kivégezték. Robert Gerwarth professzor megjegyezte, hogy Jehova Tanúi voltak az „egyetlen csoport a Harmadik Birodalomban, amelyet kizárólag vallási okokból üldöztek.” 

Miért gyűlölték a nácik e keresztény csoportot?

Christine King történész szerint a náci rezsim Jehova Tanúit „az állam ellenségeinek bélyegezte azért, mert [kategorikusan] megtagadták a [nácizmus] apróbb dolgainak az elfogadását is, amelyek ellentmondtak a hitbéli meggyőződésüknek.”
Például Jehova Tanúi, akiket akkoriban Bibliakutatóknak neveztek a krisztusi tanításokon nyugvó lelkiismeretük alapján politikailag semlegesek maradtak, és megtagadták a Heil Hitler tisztelgés használatát, a rasszista, erőszakos cselekményekben való részvételt, illetve a német hadseregbe való bevonulást. King asszony még hozzáfűzte: „Kiadványaikban széles körben nyilvánosságra hozták a rezsim igazságtalanságait, beleértve a zsidók ellen elkövetett atrocitásokat is.” 
Ennek következtében Jehova Tanúi az elsők között voltak, akiket koncentrációs táborokba küldtek. Itt egy szimbolikus azonosító jelet, egy lila háromszöget kellett viselniük az egyenruhájukon. Viszont más csoportokkal ellentétben, a tanúk lehetőséget kaptak arra, hogy olyan döntést hozzanak, amely által visszakaphatták a szabadságukat. 

Miért volt Jehova Tanúinak választási lehetőségük?

A rezsim azt gondolta, hogy az lesz az igazi győzelem a tanúk felett, ha elérik, hogy megsértsék a vallási meggyőződésüket semmint, hogy táborba küldjék őket vagy kivégezzék. Így 1938-tól kezdődően a nácik felajánlották a tanúknak, hogy elkerülhetik a kivégzést és kiszabadulhatnak, ha aláírnak egy nyilatkozatot (Erklärung), amely arra kötelezte volna őket, hogy mondjanak le a hitükről, árulják el a tanú-társaikat, támogassák a náci kormányt, és fegyverrel a kezükben védjék meg a hazájukat. A börtönökben és táborokban szolgáló tisztek és katonák gyakran alkalmaztak kínzást vagy olyan eljárásokat, amelyek miatt a rabok el voltak zárva másoktól vagy éheztek.
A tanúk túlnyomó többsége nem mondott le a hitéről. Detlef Garbe történész szerint a tanúk „nagyon kis száma tagadta meg a hitét.”  Garbe úr még hozzátette: „A náci vezetők szándéka az volt, hogy a német történelemből kitöröljék a Bibliakutatókat.” 

A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja témája 2023-ban: Otthon és odatartozás

Ebben az évben a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjának a témája az Otthon és odatartozás. Az ENSZ megjegyzi: „A téma a holokauszt áldozatainak és túlélőinek emberi voltát emeli ki, akiket a holokauszt elkövetői elszakítottak az otthonuktól és megfosztottak az odatartozás érzésétől.” 
Hányan veszítették el az otthonukat és hányakat fosztottak meg az odatartozás érzésétől a Jehova Tanúi közül? A nácik által koncentrációs táborokba hurcoltak száma körülbelül 4200; a kivégzettek száma körülbelül 1600, ebből 548 azonnali kivégzés (főbelövés vagy lefejezés), köztük 39 kiskorú; több száz gyereket szakítottak el a családjuktól és helyezték el őket náci családoknál vagy átnevelő intézetekben

Geneviève de Gaulle asszony, Charles de Gaulle tábornok unokahúga és a francia ellenállás tagja találkozott egy tanú fogollyal, akit ugyanabban a táborban (Ravensbrück) tartottak fogva. A következőket mondta Gaulle asszony: „Amit nagyon csodáltam bennük, az az volt, hogy bármikor távozhattak volna, ehhez csupán csak alá kellett írniuk a hitükről való lemondó nyilatkozatot. ... Valójában ezek a gyengének és kimerültnek tűnő nők erősebbek voltak, mint az SS, akiknek minden hatalom és eszköz a rendelkezésére állt. A tanúknak megvolt a saját akaraterejük, és ezt senki sem tudta legyőzni.”   Így ezek az alázatos hívők valójában nem áldozatok, hanem győztesek. Jehova Tanúi közössége túlélte a holokausztot, és még évtizedekkel a náci rezsim bukása után is virágzik.

A holokausztot bemutató múzeumok és emlékművek szerte a világon olyan tárgyakat és emléktáblákat mutatnak be, amelyek Jehova Tanúi üldözésének állítanak emléket. Fontos megemlékezni a tanúk tapasztalatairól hiszen egyes országokban még mindig szisztematikusan támadják őket – börtönökbe zárják, megverik vagy megkínozzák – csupán amiatt, mert békés módon gyakorolják a hitüket. Oroszország a legismertebb állam, amely üldözi Jehova Tanúit.

Az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója – január 27-e

Az auschwitz-birkenaui tábor felszabadításának napja 1945. január 27-e, és épp ezért lett január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává. Az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum honlapja szerint „az egyes rövid említésektől eltekintve az auschwitzi koncentrációs tábor történelmével foglalkozó irodalom nem veszi figyelembe Jehova Tanúit. … Ezek a foglyok azért érdemelnek nagyobb figyelmet, mivel a tábori körülmények között is meg tudták őrizni az erkölcsi elveiket.” A múzeum feljegyzései szerint Jehova Tanúi az első foglyok között voltak Auschwitzban, akiket „a tábor működésének első hónapjaitól kezdve” odavittek.  Legkevesebb 387 Jehova Tanúját vittek Auschwitzba annak ötéves működése alatt, és legkevesebb 152 tanú (közel a 40%-a az Auschwitzba hurcoltaknak) meghalt a táborban

Rudolf Höss önéletrajzában elbeszélte egyes Jehova Tanúinak kivégzését, mivel nem voltak hajlandóak feladni vallási irányíttatású semlegességüket. Ezt mondta: „Ilyennek képzelem el az első keresztény mártírokat, biztosan így jelentek meg, amint az arénában várták, hogy a vadállatok darabokra szaggassák őket. Arcuk teljesen elváltozott, szemeiket az égre szegezték, imára kulcsolták és emelték kezeiket, s a halálba mentek. Mindenki mélyen megindult, aki látta őket meghalni, még maga a kivégzőosztag is meghatódott.”

Foglyok életrajzai

Andrzej Szalbotot (azonosítószáma: IBV 108 703) a nácik 1943-ban letartóztatták, és a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásáért a Gestapo cieszyni irodájába vitték. Megígérték neki, hogy azonnal szabadon engedik őt, ha aláír egy papírt, amelyben az állt, hogy minden kapcsolatot megszakít a szervezettel, és kijelenti, hogy a szervezet tanításai tévesek. Andrzej nem írta alá. Többször megverték és megkínozták. Andrzej így meséli: „Többször elvesztettem az eszméletemet. Nem tudtam tovább talpon maradni.” Hat hét kihallgatás után a 19 éves Andrzejt az auschwitzi koncentrációs táborba küldték.

Cienciała család. 1943-ban Helena Cienciałát a Gestapo letartóztatta, és Auschwitzba küldte (azonosítószám: IBV 45856). Két hónappal később édesapja, Paweł is megérkezett Auschwitzba, további két hónap múlva pedig édesanyja, Ewa (aki a táborban halt meg) is. Az egész családot letartóztatták azon egyszerű oknál fogva, mert Jehova Tanúi voltak.

Más túlélők, akik Jehova Tanúiról beszélnek

Anna Pawełczyńska, a „Values and Violence in Auschwitz” (Értékek és erőszak Auschwitzban) című könyvében kijelenti: „A foglyoknak ez a kis csoportja szilárd ideológiai erő volt, és ők megnyerték csatájukat a nácizmussal szemben. A [szervezet] német csoportja a lankadatlan ellenállás parányi szigete volt, amely egy terrorizált nemzet kebelében létezett, és ugyanilyen töretlen szellemmel működtek az auschwitzi táborban is. Sikerült elnyerniük fogolytársaik . . . feladattal megbízott foglyok, sőt az SS-tisztek tiszteletét is. Mindenki tudta, hogy egyetlen »Bibelforscher« [Jehova Tanúja] sem fog végrehajtani vallásos hitnézetével ellentétben álló parancsot.”

Tibor Wohl, aki túlélte Auschwitzot, az Arbeit macht tot — Eine Jugend in Auschwitz (A munka megöl — Auschwitzban eltöltött fiatal évek) című, 1990-ben megírt könyvében lejegyzett egy beszélgetést két fogolytársa között, amit kihallgatott. Az egyikük, egy osztrák férfi, azt mondta magáról, hogy „nem hívő”. Mégis dicsérte azokat a foglyokat, akik jelként lila háromszöget viseltek — a Bibliakutatókat, ahogyan akkor hívták a Jehova Tanúit. „Nem mennek háborúba — mondta az osztrák férfi a társának. — Inkább megöletik magukat, de nem ölnek meg senkit. Véleményem szerint így kellene viselkedniük az igaz keresztényeknek. El szeretnék mesélni róluk egy nagyon kellemes epizódot, amit velük együtt éltem át. A stutthofi táborban egy blokkban voltunk a zsidókkal és a Bibliakutatókkal. Azokban az időkben a Bibliakutatóknak kemény munkát kellett végezniük kint a szabadban, kegyetlen hidegben. Egyszerűen nem értettük, hogyan maradtak életben. Azt mondták, Jehova adja nekik az erőt. Iszonyatosan nagy szükségük volt a kenyerükre, mivel ki voltak éhezve. Erre mit csináltak? Összegyűjtötték a kenyerüket, amijük csak volt, és a felét odaadták a testvéreiknek, szellemi testvéreiknek, akik kiéhezetten jöttek más táborokból. Üdvözölték és megcsókolták őket. Mielőtt ettek, imádkoztak, utána pedig arcuk sugárzott a boldogságtól. Azt mondták, egyikük sem éhes már. Tudod, én ezután azt mondtam magamnak: »Ezek az igazi keresztények.« Mindig is így képzeltem el, hogy ilyeneknek kell lenniük. Milyen jó lett volna ilyen fogadtatásban részesíteni éhező bajtársainkat itt, Auschwitzban!”

További információkat Jehova Tanúiról és a holokauszttal kapcsolatos álláspontjukról a www.jw.org honlapon találhatóak.

Csorsz Robert