Tegnap Szatmárcsekén A Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepi megemlékezést szerveztek, amelyen Magyarország határain túlról is érkeztek csoportok és magánszemélyek, hogy együtt emlékezzenek nemzeti imánk szerzőjére. Az esemény koszorúzással ért véget.

A fehérgyarmati Kölcsey Társaság 1994-től Szatmárcsekén, A Magyar Kultúra Napját megelőző vasárnap, minden évben ünnepi megemlékezést szervez abból az alkalomból, hogy 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását. Tegnap a helyi református templomban Tiba Zsolt lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket. Ft. és Nm. Kiss-Rigó László római katolikus püspök szentbeszédében hangsúlyozta, hogy A Magyar Kultúra Napján tudatosítani kell, hogy a kultúra milyen nagy hatással van az egyénekre és a közösségekre. A kultúra közösséggé tud formálni egyéneket és csoportokat, de fontos, hogy ki a hangadó. Ha a hangadó alacsony kulturális szint képviselője, a csoport, melynek az élén áll, lealacsonyodik az ő szintjére. Amennyiben a hangadó kiművelt ember, a csoport tagjai igyekeznek erre a szintre emelkedni. Egyik esetben a csoport tömeggé silányul, a másik esetben közösséggé. A történelem ura, a Teremtő, úgy tűnik, távol van tőlünk, de akik keresik őt, azokhoz közel kerül, mert azokat felemeli magához. Aki keresi az igazságot, a szépséget és a szeretetet, az a keresztény kultúrát gyakorolja, az, aki ezt a kultúrát szolgálja, az Istent szolgálja.

Ft. Bölcskei Gusztáv református püspök arról beszélt, hogy néhány napja megrendítették a világot a művelt világ közepén, Párizsban történtek amikor embereket mészároltak le. Kiderült, hogy milyen törékeny és sebezhető a civilizáció. Ami az utóbbi időben történik, nem más, mint a kultúrák új alapokon való harca, a problémák gyökerei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. Minden élet elpusztítása istenkáromlás, istengyalázás. A szatíra, az irónia nem feltétlenül istenkáromlás. Nekünk, keresztényeknek tudnunk kell, mit jelent az, amikor azt gúnyolják, ami nekünk kedves. Annak, aki azt gondolja, hogy mások hitét és meggyőződését kigúnyolhatja, meg kell találnia azt a lelki csendet, amikor elgondolkozhat tettein. Amikor kultúráról beszélünk, beszélnünk kell a bibliai kultúráról is. Ez nem más, mint az a csodálatos gazdag kultúra, amit Isten megadott minden népnek.

Emlékplakett

Kasztovszky László, a fehérgyarmati Kölcsey Társaság titkára hangsúlyozta, hogy ezen a rendezvényen azt a kultúrát ünnepeljük, ami összeköt minden magyart. A Himnusz éneklése és hallgatása mindig könnyeket csal ki a szemekből, főként Szatmárcsekén, ahol Kölcsey Ferenc megírta azt. Az idén Törőcsik Mari kapta a Kölcsey Emlékplakettet, a laudációt dr. Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke olvasta fel. Törőcsik Mari betegsége miatt nem lehetett ott az eseményen, de a technika segítségével szólt a templomban lévőkhöz. Elmondta, hogy gyerekkorában sokat énekelte a Himnuszt, ma is meghatja, amikor zászlófelvonásokkor felcsendülnek annak dallamai. Szeretett volna részt venni ezen az ünnepségen, de betegség miatt ez elmaradt, ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy az emlékplakettet neki ítélték oda.

A templomi ünnepségen közreműködött Varnus Xaver orgonaművész, Berki Armand zongoraművész, a Himnuszt, mint minden évben, Csikos Sándor színművész szavalta el, énekelt a debreceni Canto Armonico Énekegyüttes.

Istentisztelet után megkoszorúzták a Kölcsey-síremléket, Szatmár megyéből koszorúzott a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Kölcsey Ferenc Alapítvány, a Kölcsey Kör és az EMKE, valamint Szilágypér község küldöttsége.

Elek György