Ugyanezek az emberek tartják elviselhetetlennek a januári hideget vagy a hosszan tartó esőzést és minden olyan időjárási jelenséget, ami ha nem is mindig kedvező az ember számára, de ezen nem igazán lehet változtatni, és nem is lenne érdemes, mert elég sok területen beleszól ma már az ember a természet dolgaiba, annak viszont megvannak a nem kívánt következményei. Nem vitás, hogy az évszakok váltakozásának a felborulása, szabálytalansága mindenképpen az emberi beavatkozás eredménye, amit az ember igyekszik elhallgatni.

Márton elismeri a tudomány széles körű vívmányait, azzal sem vitatkozik, hogy nagyon sok esetben történnek olyan tudományos lépések, melyek az emberek kényelmét növelik, viszont arra is gondolni kell, hogy amit az egyik oldalon nyerünk, azt a másik oldalon elveszítjük. Márton szerint a környezetvédők legalább annyi kárt okoznak, mint amennyi hasznot, amiről beszélnek, az jól hangzik, de nem biztos, hogy hosszú távon is pozitív eredményeik lesznek a mai döntéseknek. Márton nem ért egyet azokkal sem, akik nyáron lázadnak a meleg ellen, télen a hideg ellen, és panaszkodnak, ha esik az eső, s ezt teszik akkor is, amikor nem esik. Vannak emberek, akik mindig elégedetlenek, de képtelenek lennének megmondani, mi a jó megoldás, viszont az sem lenne megoldás, ha az ő elképzeléseik szerint alakulna a természet, ha annak megbomlana a rendje.

Az ember azt hinné, hogy ha a júliusi kánikulában végigmegy a város főterén, alig találkozik emberekkel. Tévhit ez, mert ha nincs is az a hétköznapi forgalom, de lehet találkozni olyan emberekkel, akik háborognak a hőség miatt, de megtalálják a magyarázatát annak, hogy miért nem maradnak otthon. Néhány nyugdíjas ott ül a főtéri teraszon sört szürcsölgetve, s közben a szokásos politikai eszmecsere mellett elmondják, hogy mennyivel drágulnak a gyógyszerek, a havi költségek, a nyugdíjak pedig ha emelkednek valami keveset, sokkal kisebb a vásárlóerejük, valahonnan mindig le kell vágni a költségekből. A fizetésből élők azt panaszolják, hogy milyen jó a nyugdíjasoknak, mert a nyugdíj egy garantált forrás, míg a munkából élők bármikor munka nélkül maradhatnak, elveszíthetik a jövedelmüket.
A hőség miatt panaszkodnak azok az apukák és anyukák is, akik kisgyerekeikkel sétálnak a parkban vagy a játszótéren. Mindig magukból kiindulva mérik fel a gyereknek a kánikulához való viszonyát, viszont ahogy telnek az évek, megfigyelhető, hogy azok a gyerekek lesznek egészségesebbek, akiket kevésbé óvtak mindentől, hanem hagyták őket alkalmazkodni a természet adta viszonyokhoz. Mert ez lenne a lényeg, ez lenne a fontos, hogy a szülők megtanítsák a gyerekeiket az alkalmazkodásra. Nem kell félreérteni, nem az élet rossz oldalához kell alkalmazkodni, hanem fel kell mérni a kihívásokat, és megtanulni elválasztani a jót a rossztól. Nem arra kell törekedni, hogy a természet rendjét megváltoztassuk a kényelem miatt, hanem arra, hogy csak addig toljuk ki a kényelem határait, amíg az nem bontja meg a természet rendjét.

Az alkalmazkodás egyik formája az is, hogy megtanuljuk, megszokjuk a természet rendjét, elviseljük az évszakok változásait, hogy egy idő után természetes legyen a nyári kánikula vagy a téli hideg. A teraszon ülő idős emberek, parkban vagy a játszótéren sétáló szülők és gyerekek számára természetessé kell váljon az, hogy januárban hideg van, júliusban pedig kánikula. Ha ez nem így lenne, hanem mindenki megrendelhetné a számára kedvező időjárást, akkor újabb elégedetlenségek állnának elő, újabb jelenségek miatt lehetne panaszt tenni, mert az ember sok mindenre vágyik, de amikor megkapja azt, amit szeretne, rájön, hogy nem úgy gondolta, s újabb célokat tűz ki maga elé.

Márton néha megpróbálja átgondolni az eddigi életét, megpróbálja beazonosítani, hogy az, ami most számára gondot és problémát okoz, minek a következménye, mikor mit tett rosszul a pillanatnyi kényelemért, egy-egy cél gyors elérése miatt… Mindennek megvannak a gyökerei, változtatni viszont semmin sem lehet. Azon tűnődik, van-e esély arra, hogy egyszer oda fejlődjön a társadalom, a benne élő egyének, hogy egy olyan életmód legyen a trendi, ami megelőzi a hibákat.

Elek György