Tizenegyedik alkalommal szervezték meg a Hazatérés Napját Hiripen. Az ünnep sokakat hozott haza, akár más megyébe, akár már országba szakadtak szülőföldjükről. A település reformátussága kiöregedett, az egyházközség 120 lelket számlál.

A település református temploma megtelt a vasárnapi ünnep alkalomra hazaérkezett vendégekkel, az ott élők és a közelebbi vagy távolabbi vidékekre elszármazottak találkozhattak, beszélgethettek, felelevenítve a már szinte feledésbe merült szép emlékeket. Az esemény első részében Keresztúri Sándor házigazda lelkipásztor hirdette Isten igéjét, majd köszöntötte az egybeseregletteket. Mint megtudtuk, a 120 lelket számláló gyülekezetben két tucat 80 év feletti egyháztag van, a vallásórákat is csak 5–6 gyermek látogatja, annyira megfogyatkozott, kiöregedett a reformátusság a településen.

Fontos az összetartás

Mindezek ellenére, sőt talán éppen ezért érzik a fontosságát a Hazatérés Napja megszervezésének a hiripiek, mert tudják, ezzel tartoznak elődeiknek, és az utánuk jövő ifjú generációknak is. Az ünnepségen jelen volt a településen egykor szolgáló lelkipásztor, Szilágyi Imre özvegye, Márta asszony, és a házaspár családtagjai is. A család fiatal tagjai alkalomhoz illő fiatalos, Istent dicsőítő énekekkel és szavalatokkal tették meghittebbé a templomi istentiszteletet. Ezt követően mindenki átvonult a parókia udvarára, itt a tanácsterem falára, Papp József kántortanító (1917–2005) tiszteletére elhelyezett emléktábla leleplezésére került sor. A kántortanító leánya, Magdó Márta Ilona leplezte le az emléktáblát, majd a tanító unokája, Ágnes volt az, aki megpróbálta szavakba önteni, hogy mit is jelentettek nagyapjának a Hiripen eltöltött szép évek (1951–1972). Koszorúzásra is sor került. Révész Erzsébet kolozsvári tanárnő a településen kúriaként emlegetett — egykor a Godzsa család birtokában lévő — az előző rezsim által elkobzott, majd a rendszerváltást követően visszaszolgáltatott ingatlan örököse helyezett virágot az emléktáblára. Erre a kántortanító kedvenc Reményik Sándor idézetét vésették a szervezők: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát” — amit majd szavalatként is meghallgathattak az egybegyűltek. A vasárnapi esemény, csakúgy mint az előző években, szeretetvendégséggel zárult.

Karikás Enikő