Február 7. és 14. között ünneplik a Házasság Hetét. Dr. Tallián Krisztián pszichiátert a párkapcsolatok legmagasabb szintű formájáról, a házasságról, annak folytonos átalakulásáról, a jelentkező problémákról és ezek gyerekekre gyakorolt hatásairól kérdeztük.

— A házasság útján létrejövő család egy olyan kis közösség, amely hozzájárul a társadalom alakulásához, ilyen alapon fontos, hogy a házasságok milyen párkapcsolatok alapján jönnek létre. Milyen irányba tartanak a mai párkapcsolatok és a házasságok?

— A házasság követte a történelem alakulását, párhuzamosan alakult a társadalmi fejlődéssel — ha azt fejlődésnek lehet nevezni, ugyanis nem biztos, hogy a társadalom jó irányba halad —, de mindenképpen a házasság valamilyen módon letükrözi a társadalom viszonyrendszerét, az emberek közötti viszonyok alakulását. Ha figyelembe vesszük, hogy a házasság és a párkapcsolat száz éve mennyivel merevebb, szabályozottabb, bizonyos etikett mentén kialakult kapcsolat volt, akkor a mai párkapcsolatokat figyelve észrevesszük a változást. Vannak általános és örök emberi érzelmek és örök érvényű kapcsolati szabályok, de a házasság mint intézmény tartóssága, mélysége, a kapcsolatnak az intenzitása elég sokat alakult az utóbbi száz év során. Szükség volt a változásra, de nem úgy, ahogy az sok esetben tapasztalható. Én a saját szakmai tapasztalatomra hagyatkozom, amikor azt mondom, hogy nagyon mobilis lett ez a kapcsolati rendszer. Egyrészt nem veszik komolyan már a fiatalok sem a párkapcsolatot, nagyon hamar váltanak, nincs meg az a stabilitás, ami ki kellene alakuljon ahhoz, hogy egy párkapcsolat átmenjen házasságba. Nagyon könnyen köttetnek házasságok, de nagyon könnyen fel is bomlanak, mert hiányzik az az érzelmi mélység, az a kialakult kapcsolati mélység a két fél között, ami tartóssá teszi azt. Én úgy látom, hogy ilyen szempontból van válságban egy kicsit a házasság mint intézmény, a két fél közötti párkapcsolatnak gyakran nincs igazi tartalma. Nagyon fontos, hogy ha valaki elhatározza, hogy egy tartós párkapcsolatba belemegy, akkor annak kell adni egy bizonyos mélységet, mert anélkül nem lesz tartós. Azok a felszínes kapcsolatok, amelyek csak bizonyos érdekből vagy egy pillanatnyi fellángolásból születnek, jóval kevésbé tartalmasak, mint egy mély, egy lelki kommunikációból adódó kapcsolat.

— Mindamellett, hogy a házasságok lényege megváltozott, egyre több házasság fel is bomlik. Mi ennek az oka?

— Az egész társadalom el van ferdülve, nagyon arra mennek, hogy a pillanatnyi csillogás, a pillanatnyi öröm, a pillanatnyi élvezet adassék meg. Ami nem tartós, arra nem lehet építeni. A másik felet meg kell ismerni, ki kell alakítani egy reális kommunikációt. Egy idő után a házastársak eljutnak oda, hogy nem tudnak egymással mit kezdeni. Kiderül, hogy kevés a közös dolguk, amiről el tudnának beszélgetni, van egy nagy szakadék kettejük között. Ez egy idő után odavezet, hogy elhidegülnek egymástól, nem találják meg a másikban azt, ami lehet, hogy egyszer felcsillant, hogy jó, de nem adtak neki mélységet. Mindenki elvan a maga kis életével. Jelen pillanatban nagyon sok házasság úgy néz ki, hogy a férfinak megvan a maga érdeklődési köre, tevékenysége, élete, a nőnek is megvan a sajátja, a kettő valahol elsiklik egymástól vagy párhuzamosan halad. Ez működhet így egy ideig, de előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Minden párkapcsolatnak megvannak a maguk ciklusai. Ezeket a ciklusokat be kell tartani. Ha ez nem így történik, egy bizonyos idő után rá kell döbbenni, hogy az, ami összetartotta őket, nincs.

— Mi az, ami megelőzi, hogy egy párkapcsolat ilyen helyzetbe jusson?

— Amint mondtam, a párkapcsolatokban bizonyos ciklusok kell hogy váltsák egymást. A szerelem szeretetté kell érlelődjön. Én itt most a szeretetnek egy olyan oldalát említeném, ami a megértésre, a türelemre, a toleranciára épül. Nagyon fontos, hogy a párok megismerjék egymást. Mindenkinek vannak negatívumai, amelyeket el kell fogadni, de ezektől a negatívumoktól meg kell próbálni önként megszabadulni. Egymást elfogadni csak nyílt kommunikációval lehet. A feleknek tudniuk kell mérsékelni egymást. Ha az egyik fél felhívja a figyelmet egy hibára, akkor a másiknak nem szabad felkapnia a vizet és megbosszulnia, hanem türelmesen meg kell azt beszélni. A cél mindig a problémák elhárítása kell hogy legyen: erősíteni a mélységeket és a kapcsolat valóságát. Minden ember számára fontos, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Én itt egy kicsit a család felé is mennék, hiszen egy jó párkapcsolat, egy jó család megóvja az embert nagyon sok mindentől. Egy másik tapasztalatom az, hogy a depresszió azért van, mert az ember nem találja meg a választ a szeretetre való éhségre, úgy érzi, hogy elidegenedett a másiktól és nem találja a visszautat, pedig van visszaút. Nagyon fontos tudni, hogy aki olyan párkapcsolatban él, melyben megtalálja a megértést, a kommunikációt bármilyen téren, azt ez megvédi. A párkapcsolat egy nagyon jó védőburok a külvilág traumái, a stressz, a depresszió ellen, mert fel tud oldani nagyon sok negatív dolgot. A jó házasság titka bizonyos fokig civilizációs kérdés is.

— A házasságokat lényegesen megváltoztatja az, hogy egyre több nő vállal közéleti szerepet, épít karriert. Lehet-e egyeztetni a karriert a feleségszereppel vagy az anyasággal?

— Egy másik társadalmi modell az, hogy a nő is be kell fusson egy karriert. Ez eléggé romboló lett a mai családokra nézve. Régen a családnak volt egy felépítése, többgenerációs volt, ami azt jelentette, hogy a szülők dolgozhattak, mert a nagyszülő vigyázott az unokára. Volt egy minirendszer, melyben mindenkinek megvolt a szerepe. Volt egy stabilitás, ami mindenkinek érzelmi biztonságot adott. Manapság, amikor a család szét van zilálva, mindkét szülő azért fut, hogy építse a saját karrierjét, és ez nemcsak a pártkapcsolat szempontjából káros, hanem a gyermek szempontjából is. A párkapcsolat az énközpontúság miatt sokat sérül. Nem arra törekednek a felek, hogy legyen egy stabil kapcsolatuk és abban érezzék jól magukat, hanem arra, hogy mindenki élje a saját életét. Mindkét fél számára ártalmas az, ha párhuzamosan haladnak, nem pedig egymáshoz viszonyítják a lehetőségeket. Egyre több elvárásuk van mind a férfiaknak, mind a nőknek, gyakran olyanok, amelyeket nem lehet teljesíteni. A sok hajtás az egyéni vágyak kielégítéséért nem használ a párkapcsolatnak. Ha a vágyak nem teljesülnek, akkor mindkét fél a másikat teszi felelőssé, ahelyett, hogy elindulna a párbeszéd, megbeszélnék a problémákat és megkeresnék a megoldás felé vezető utat. Külön-külön nem találnak megoldást, csak együtt.

— Milyen hatással van a mai élet a gyerekre?

— A gyerek továbbviszi azt a modellt, amiben felnő, mivel önkéntelenül megtanul egy viszonyulási modellt. Ha belenő egy olyan családba, ahol a szülők nem kommunikálnak egymással, vagy úgy akarják megoldani a problémákat, hogy mindent egymás fejéhez vágnak és a másikat hibáztatják, vagy minden apróságon veszekednek, mert nem tudják azokat megoldani, akkor a gyerek sem kapja meg azt a modellt, hogy egy adott helyzetben egy adott problémát hogyan oldjon meg. Ő is ugyanazt fogja továbbvinni, ugyanazokba a hibákba fog beleesni, ő is boldogtalan lesz, mert egy adott pillanatban rájön, hogy nem azt kapta, amire szüksége volt. Nagyon fontos az, hogy a szülők minden pillanatban gondoljanak arra, hogy a viselkedésükkel, a párkapcsolati viszonyulásukkal modellt nyújtanak a gyereknek, amit ő önkéntelenül magába szív. Minden egyes veszekedés a gyereknek fáj, akkor is, ha ezt nem nyilvánítja ki, megmarad a lelkében mint egy tüske, amit nem tud feldolgozni. Később belemehet egy depresszióba is, ugyanis egy más környezetben képtelenné válik a konfliktuskezelésre. Itt jön be a szülők felelőssége, akiknek tudniuk kell, hogy a mindennapi viselkedésük, párkapcsolati megoldásaik modellt adnak a gyermeknek, hogy majd felnőttként hogyan kezeljen konfliktusokat. Sajnos a szülők nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy a saját viselkedésükkel mutassák meg gyerekeiknek, hogyan kell egy problémát megoldani. A szülő leglényegesebb feladata a modellértékű viselkedés.

— Miért fontos a házasság az emberek életében?

— A párkapcsolat egy olyan életforma, ami lelki szempontból nagyon sok mindentől megóv, biztosítja a lelki egészséget azáltal, hogy nagyon sok külső stresszfaktort, traumát felold, megvéd az élet által generált problémáktól, amelyek egy magányos embert sérülékennyé tehetnek. Az én meglátásom szerint a párkapcsolatnak egy óvó jellege van, megadja azt a keretet, melyben le tudunk élni egy normális, kiegyensúlyozott életet. Én azt látom, hogy sokszor az, amit a társadalom mutat, nem a valós emberi szükségletre illik. Nagyon sokan belemennek reklámozott játékokba, de ők az élet vesztesei lesznek. Az új társadalmi formáknak és modelleknek való megfelelés elferdíti az emberi igényeket. Az emberi érzések nem tűnhetnek el az emberekből, azok, akik nélkülözni tudják a másik nemet, lelki, érzelmi, mondhatnám emberi hiányosságokkal rendelkeznek, ami problémákhoz vezet.

Elek György