Valentin-nap környékén közel húsz éve próbálják meg felhívni a figyelmet a házasság fontosságára a Házasság Hetén. Sok bölcs gondolat elhangzik ezekben a napokban, főként egyházi berkekben, ami természetes, hiszen az egyházi esküvőkön hangzik el a házasságot kötők szájából a „holtomiglan, holtodiglan”, az „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” fogadalom. Az egyházi tanítások szerint a házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is. A Házasság Hete — mint nagyon sok figyelemfelkeltő rendezvény — nyugatról terjed, onnan, ahol ezek az intézmények már rég nem működnek, onnan, ahol jól kidolgozott hatékony módszerekkel rombolnak le évszázados hagyományokat. Általában kevés szó esik arról, ami jól működik, de nem a sok beszéd a megoldás arra, ami meghibásodik. Valantin-nap után senki sem fog jobban szeretni, a Házasság Hete után nem fognak jobban működni a házasságok. A házasságokon belül már Ádám és Éva óta vannak problémák, a párkapcsolatoknak ez a formája elég kevés esetben működött zökkenőmentesen, egy jól működő házastársi kapcsolatért dolgozni kell, és nem a szakításban vagy válásban keresni a megoldást. Amikor a nagyvilágban minden második házasság válással végződik, sokan szeretnék tudni, mi az együtt megöregedő párok titka. Ha a házasságot mint értéket fogadjuk el, akkor egyszerre őrizzük annak érzelmi és értelmi oldalát. Akár a Házasság Hete is alkalom lehet annak a felismerésére, hogy a példát nem a televízióból kell meríteni. A házasság legszebb gyümölcse a gyerek. A gyerek számára a legbefolyásosabb példakép a szülő, aki jelentős mértékben meghatározza a gyerek jellemét. Itt érdemes odafigyelni Bruno Bettelheim gyermekpszichológus és író gondolataira: „Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. (...) Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik”.

 Elek György