A gyógyteák megoldást jelenthetnek a rohanó életvitel okozta betegségekre, de nem mindegy hogyan készítjük el. A hazipatika.com leírja a teakészítés menetét.
Mindig frissen elkészített teát fogyasszunk! Az apróra vágott növényből vagy gyökérből nagyobb csészénként vagy bögrénként 1 csapott evőkanálnyit számítsunk. Aromásabb növényből vagy lazább virágzatból egy csipetnyit vegyünk, amennyit meg tudunk fogni ujjheggyel. A teafüvet tegyük csészébe, és forrázzuk le 2,5 dl vízzel. Nagyon fontos, hogy a gyógyteát mindig lefedve hagyjuk állni, mert így az illóolajok nem távoznak el a gőzzel. Ha mód van rá, a csészét takarjuk be egy teamelegítővel vagy konyharuhával, a jobb hatás kedvéért. Teafűtől függően a teát 10-20 percig kell áztatni. Virágok és zöld növényi részek esetében 10 perc elegendő, magvak, gyökerek, gyöktörzsek és kérgek esetében azonban indokolt a 20 perc, mert ezekből a növényi részekből lassabban oldódnak ki a hatóanyagok. Ha a teakeverékben levelek és gyökerek is vannak, minden további nélkül áztathatjuk 20 percig.
Inni és élvezni
A teát fogyasszuk minél forróbban, ugyanis minél melegebben isszuk, annál jobb az íze. Az egyénileg összeállított gyógyteák íze fantasztikus, nem hasonlítható össze a bolti, filteres teakeverékek ízével. Ha a természetes gyógymódot választjuk, különösen ügyeljünk arra, hogy a filteres teáknak gyakran minimális a hatóanyag-tartalmuk, adalékanyagokkal "harmonizálják" az ízüket, és aromásítják őket. A természetes, egyéni teakeverékek, mert gyógynövényekből készülnek, sokkal karakteresebbek, amihez lehet, hogy hozzá kell szoknunk. Legjobb, ha a teáinkat édesítetlenül isszuk, mert összetevőik így tudják legjobban kifejteni a hatásukat. Megfázás, mandulagyulladás és köhögés esetén segíthető a hatás egy kanál mézzel. A gyomor- vagy bélpanaszok enyhítésére szolgáló teákat jobb, ha nem édesítjük, mert a különben nagyon fontos keserűanyagok elveszítik a hatásukat.
Tárolás és eltarthatóság
Teafüveinket jól zárható sötét üvegben vagy papírzacskóban tároljuk, lehetőleg száraz, hűvös helyen. Így a lehető legtovább megőrzik értékes hatóanyagaikat. A növényi teafű még két év elteltével sem "romlik" meg, a legtöbb fajta azonban veszít valamennyit a hatóanyag-tartalmából.