A tizenhét évvel ezelőtti, nagybányai ciánkatasztrófa következményeiről beszéltek biológusok, vízügyi mérnökök és politikusok szombaton Szatmárnémetiben egy konferencián.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Négy Folyó Egyesület szervezésében dr. Sárkány-Kiss Endre hidrobiológus, Lovas Attila vízügyi mérnök, Tőkés László EP-képviselő és Fülöp Timahér biológus beszélt szombat délután a szatmárnémeti Sváb Házba gyűlt népes hallgatósága előtt arról, hogy milyen közvetlen és közvetett hatása volt az ökoszisztémára a tizenhét évvel ezelőtt történt, öt folyót és környezetét ért ciánszennyezésnek.

Sajnos a 2000 január harmincadikán történt nagybányai természeti katasztrófa miatt soha vissza nem térő lehetőség nyílt a biológusok előtt azt vizsgálni, hogyan épül újjá egy előlényközösség egy szinte totális ciánszennyezés után, fejtette ki dr. Sárkány-Kiss Endre. A hidrobiológus szakember a Szamoson és a Tiszán levonuló ciáncsóva után járva méréseket végzett a folyókon azt kutatva, melyik vízi életforma milyen mértékben sínylette meg a mérgezést. A részletesen bemutatott adatok alapján Sárkány-Kiss szerint azt a következtetést lehet levonni, hogy egy-egy ökoszisztéma egy megismételhetetlen rendszer, az ugyanúgy újjá nem születik, egy korábbi állapot romjain egy teljesen más életközösség jön létre, így történt ez a ciánszennyezéstől leginkább megviselt Zazaron, Láposon, Szamoson és Tiszán. A magyar hatóságok soha nem vezették félre a közvéleményt a tiszai halpusztulás mértékét illetően, azért volt látványosabb halpusztulás azon a folyón, mint a Szamoson, mert ez utóbbiban eleve nincs akkora halpopuláció, mint a sokkal tisztább Tiszában.

Lovas Attila, a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) igazgatója arról beszélt a résztvevők előtt, hogy milyen erőfeszítések árán sikerült méregmentesen tartani azt a Tiszából táplált szolnoki vízművet, amelyik a folyóból nyert vízből lát el százhúszezer embert ivóvízzel. Lovas elmondta, hogy töltötték fel a Tisza-tavat még a ciáncsóva előtt érkező tiszta vízzel és hogyan higították fel majd ezzel a többletmennyiséggel a mérgezett folyóvizet. Százhúszezer ember volt a vízművet mentő csapattal akkor, hangsúlyozta ki az igazgató. A lakosság önuralmára is szükség volt a mentesítés során, hiszen a minimálisra kellett csökkenteni a vízfelhasználást arra az időre, míg a szennyezés levonult a város alá, hogy a városi víztornyokból is biztosítani lehessen a vezetékekben a szükséges víznyomást. A ciáncsóva tetőzésekor orrfacsaró erősségű mandulaszag hömpölygött a folyó felett, idézte fel a vízszennyezést végzők szavait Lovas, a folyón nem a víz vetett hullámokat akkor, hanem a méregtől agonizáló halak. 114,5 tonna cianid vonult le azon a télen a Tiszán, összegzett az igazgató, 1200 tonna hal pusztult ki a folyóból a szennyezés miatt. Háromszázszorosan haladta meg a megengedett szintet a Tisza vizének ciántartalma. A Szolnoknál végzett tiszai védekezési munkálatok ma a vízügyi képzés tanagyagának részei.

Tőkés László EP-képviselő a cián-alapú kitermelés betiltására tett erőfeszítésekről beszélt, álláspontja szerint évek óta semmi nem indokolja ennek a technológiának az alkalmazását, már vannak korszerűbb, környezetkímélőbb megoldások. Siker még nincs az évek óta tartó tusakodásban, hiába terjesztették ki kárpátaljai és felvidéki esetekkel az ügyet, még mindig nincs határozott fellépés a cianidos technológia ellen.

Princz Csaba