A húsvét azt jelenti, hogy van értelme a hétköznapi ember számára is a bizonyságtételnek.

Nt. Sipos Miklós lelkipásztor hirdetett igét húsvétvasárnap a szatmárnémeti Németi-templomot megtöltő hívek számára, ő Pál apostol korintusiakhoz írt első levelét választotta példabeszéde alapjául. Azért ezt, mondta el, mert ennek mind az öt lényeges pontja a feltámadással foglalkozik, alig húsz évvel az első húsvét után íródott.

Úgy ahogy az apostolok a Szentlélek vezetése alatt bátran hirdették az evangéliumot, bizonyságot tettek, tanítottak, önzetlenül szolgáltak, ugyanúgy hirdetnie kell nem csak lelkészeknek és egyházfiaknak az evangéliumot, de mindenki másnak is, aki hisz abban, hogy Jézus feltámadott. Nem hiábavaló az igehirdetés, hangsúlyozta a lelkipásztor, mert van feltámadás, van egy keresztre feszített, meghalt, eltemetett és harmadnapra feltámadott Jézus. Áldozatával Jézus nagypénteken szerzi meg minden földi ember számára a bűnbocsánatot, de csak húsvétkor adja át azt nekik, magyarázta az igehirdető és arra is rávilágított, hogy a feltámadás ünnepe, a húsvét azt jelenti, hogy van értelme a hétköznapi ember számára is a bizonyságtételnek. Emiatt fontos mindenki számára az, hogy ne csak erre a látható, földi életre szűküljön a reménység, de ne is csak a másik, láthatatlan, de valóságos, halálon túli életben kell bízni, hanem a kettőt a maga összességében kell megélni. Jézus feltámadása mutatja mindenki számára és üzeni húsvétkor: nem csak az életnek, de a halálnak is van értelme.