„Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Iz 1,18) – mondja Izajás próféta s válaszul a zsoltáros ezeket imádkozza: „Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!” (Zsolt 51,9) Még a természet is érzékelteti velünk a Megváltás üzenetét. Ne féljetek! - mondja Jézus nekünk. Ne féljetek! Én legyőztem a világot. Ennél szebbet, ennél nagyobb örömet még senki sem mondott az emberiségnek. Minden évben nagy feladat vár a hívő emberre, továbbadni a húsvét örömét és megosztani azokkal, akik nem képesek rátalálni erre az örömre. A húsvéti kosaraink gyertyája, a körmeneti gyertyák piciny fénye égő fáklyává kell váljon, a feltámadás hírvivőjévé. Csak a feltámadásban vetet hit és a keresztény élet képes arra, hogy holnap jobbak legyünk, mint ma voltunk.

A bizánci kereszténység s benne görögkatolikus húsvéti ikonunk ábrázolása Jézus Krisztus feltámadásának egy megelőző eseményét jelenít meg, azt amit a húsvéti kánonban éneklünk. „Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe…” A feltámadás szó hétköznapi értelmében a személynek az a tevékenysége, amit úgy értelmezünk „fölkelni a földről”, „álomból fölébredni”, „nyilvánosság elé lépni”. Az ikonmagyarázók így szemléltetik a képben ábrázolt tanítást: a feltámadás jelenetében, Krisztus, mint központi alak, fehérbe van öltözve, hogy jelezze Istenségét. Glória, dicsfény veszi körül, lábainál látható az alvilág kapuja, amelyet összetört. Krisztust angyalok veszik körül. Kezükben korongot tartanak, amelyeken az erények megnevezése olvasható: boldogság, emelkedettség, szeretet, igazságoság, öröm, bölcsesség, alázatosság, jóság, értelem, élet, tisztaság. Az ellenség örök sötétjében, a győzedelmesen felemelkedő Krisztus lábai alatt, a kínon között szenvedők szakadékában felismerhetetlenségig eldeformált arcú lények láthatóak. Az ott olvasható feliratok a bűnöket jelzik, a rosszat: halált, enyészetet, mogorvaságot, kétségbeesést, gyűlöletet, eltorzulást, szemérmetlenséget, ostobaságot, igazságtalanságot, indulatosságot, önteltséget, szenvedélyt. Mind az erényeket, mind pedig a bűnök sorát folytathatná mindenki, saját személyes önismeret alapján. Kiegészíthető, mi az amivel leromboljuk önmagunkban az istenképiséget, s mi az amivel büszkén, de tiszta lelkiismerettel, őszintén odaállhatunk Krisztus elé.

Adja Isten, hogy mindannyian felismerjük esendőségünket, felemelkedjünk és feltámadjunk alvó, szunnyadó álmunkból s a halált megrontó Krisztust ünnepeljük, hirdetve az egész világ számára: Feltámadt Krisztus! Valóban Feltámadt.

Pallai Béla
nagypeleskei parókus