Bencze Zoltán avasújvárosi kertészmérnök saját célra termeszt szőlőt és gyümölcsöt.

„A jó kertész túl van már a tavaszi munkálatokon a gyümölcsösben — jelenti ki határozottan Bencze Zoltán kertészmérnök. — Ilyenkor már csak figyelni kell, hogyan bontakoznak ki a rügyek, melyek azok, amelyeknek ártott a tavaszi fagy, és melyek azok, amelyek még erőt kapnak a napsugártól.”

Ha az utcáról betekint valaki Bencze avasújvárosi udvarára, ott marad a szeme a fiatalon telepített, de szakszerűen gondozott fákon. Arányos távolságban vannak elhelyezve és úgy metszve, hogy minden ághoz eljuthasson a napsugár.

„Kevés területen is lehet mennyiségi és minőségi termést elérni — mutat rá az alig öt ár területre. — Egy ilyen fiatal fán több mint tíz kiló gyümölcs terem. Egy ilyen fáról ennyi gyümölcsöt leszedni nem luxus, de öröm. Igaz, nem telik el nap, hogy valamit ne mozgassak benne, mert ugye a fa sok gondoskodást igényel. Ezen az udvaron még nem volt műtrágya, mégis maximális a terméshozam. A minőség pedig első osztályú, csak rá kell nézni és mindent elárul.”

A szőlőben

Tovább haladunk az udvar másik részébe, ahol szintén nem nagy területen, újonnan telepített szőlőtábla van előttünk. Itt is látható az egyenletesen szétszórt szerves trágya. „A talajt mindenképpen trágyázni kell, de semmiképp sem műtrágyával — állapítja meg a kertész. — Én azon is csodálkozom, hogy egyesek évente hatszor is permeteznek. A permetezés elkerülhetetlen, hiszen a betegségek sajnos a legvédettebb, legzártabb parcellákban is megjelennek. A fontos az, hogy csak azokat a szereket használjuk, amelyek a már megjelent betegségek kezelésére alkalmasak, vagy ismerve a szőlőfajta tulajdonságait, csak azokat, amelyek az azokat megtámadó betegségek megelőzésére alkalmasak. Ennyi szőlő és gyümölcs több annál, mint amennyi saját használatra szükséges, de kereskedelmi célokra kevés. Nem is ez a cél. Már önmagában az is örömmel tölt el, hogy a sajátomat fogyasztom, ugyanakkor minden ezzel kapcsolatos tevékenység kikapcsol, megnyugtat.”

Elek György