Régi álmuk vált valóra a magyarcsaholyiaknak azáltal, hogy a reformáció ötszázadik évfordulójára sikerült felépíteniük egy gyülekezeti házat, és ugyancsak mostanra készült el Gencsi Lajos Magyarcsaholy monográfiája című könyve is.

Amint arról Nagy Róbert helyi lelkipásztor beszámolt, a magyarcsaholyi presbitérium 2011-ben határozta el, hogy hozzáfog egy gyülekezeti ház építéséhez. Cseppet sem tűnt könnyűnek a nagyszabású terv kivitelezése, ám Isten kegyelmében bízva 2012. május 20-án letették a gyülekezeti ház alapkövét, majd rövidesen hozzáfogtak egy ravatalozó építéséhez is a református temetőben. Ez utóbbit sikerült hamarabb elkészíteni, s néhány éve már használatba is vette a közösség.

A gyülekezeti ház átadó ünnepségén Dénes István Lukács élesdi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora prédikált Lukács evangéliuma 5. részének 5–6. versei alapján. Az igehirdető Péter csodálatos halfogásának történetén keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten szavának engedelmeskedve ma is merjünk olyan megvalósításokhoz fogni, melyek első látásra nehéznek vagy lehetetlennek tűnnek. Méltatta a magyarcsaholyiak bátorságát, akik az évekkel ezelőtti gazdasági válság ellenére is mertek nagyot álmodni, és sikerült is megvalósítaniuk a terveiket. Az igehirdetést követően Nagy Róbert lelkipásztor köszöntötte a vendégeket. Elmondta: „A mai nap különösképpen elmondhatjuk, hogy van miért hálát adjunk, hisz felépült a gyülekezeti ház, melynek elkészültét már nagyon régóta reméltük. Úgy érzem, hogy ennek az elkészülésében benne van a gyülekezet hite és Istenbe vetett reménysége. Most pedig elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló a bizakodásunk.” Igei köszöntővel szolgált az ünnepségen Dobai Zoltán ákosi lelkipásztor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye főjegyzője, Gál Sándor gencsi lelkipásztor és Pakulár István tasnádi lelkipásztor. Ünnepi gondolatait osztotta meg a gyülekezettel Erdei D. István parlamenti képviselő, aki elmondta, hogy valóban a magyarcsaholyiakkal volt az Úr, amikor a gazdasági kilátástalanság ellenére is hozzáfogtak az építkezéshez. Erőn felüli munkára vállalkoztak, de Isten megsegítette őket. A jövő évi nagy egyesülési centenáriumra utalva elmondta, hogy a Gyulafehérváron tett ígéretek közül sokat nem tartottak be. Most is az RMDSZ azon törekvését, hogy a 20 százalékos anyanyelvhasználati küszöböt 10 százalékra csökkentsék, a román pártok teljes összefogással meggátolták.

A holland HART Alapítvány képviseletében Bram Klapwijk szólt az ünneplő gyülekezethez, aki Berkel in Rodenrijsből érkezett. Beszédét Váczyné Mogyorósi Magdolna fordította magyar nyelvre. Elmondta, hogy nagy öröm számukra, hogy jelen lehetnek a gyülekezeti ház átadásán. Az egyházközség presbitereivel folytatott beszélgetések során már annak idején nyilvánvaló volt számukra, hogy évek kellenek az ingatlan elkészüléséhez. Az épület immár otthona lehet a különböző gyülekezeti programoknak, illetve az istentiszteleteknek is a hideg téli napokon vagy akár majd a templom felújítása idején. Bár sok minden elkészült, még mindig szükség van néhány dologra a gyülekezeti házban, így annak külső szigetelésére is, ami komfortosabbá teszi majd az ingatlant. Mindezeknek a kivitelezéséhez Isten további gazdag áldását kérte a gyülekezetre, majd jellegzetesen holland ajándékot, tulipánhagymákat nyújtott át a gyülekezet lelkipásztorának.

A gyülekezeti ház bejáratánál Dénes István Lukács és Mathilde Shoppers vágták el a magyar nemzeti színű szalagot. Az átadást követően sor került Gencsi Lajos Magyarcsaholy múltját dokumentáló könyvének bemutatására. A könyv méltatása előtt Kovács Szabolcs Wass Albert művéből idézett, aki gyönyörűen fogalmazta meg az ember szorgalmát, aki homokszemekből épített oszlopot. Mások hitetlenkedve mondták, hogy úgyis összedől az, de az oszlop kiállta az idők próbáit. „Sokan nem hittek ennek a gyülekezeti háznak az építésében sem, volt azonban két kis csapat — a magyarcsaholyi presbitérium és a hollandiai HART Alapítványnak a csapata —, amelyek az említett ember hitével bíztak az építkezés sikerében. Apró lépésekkel, homokszemet homokszemmel kötve össze, az Istenbe vetett hittel végül bebizonyították, hogy igenis lehetséges. Itt szeretném megköszönni a magyar állam, Sztáray Nóra, valamint minden intézmény és magánszemély támogatását, akik hozzájárultak az építkezéshez” — fogalmazott Kovács Szabolcs. Magyarcsaholy monográfiájáról pedig elmondta, hogy egy olyan hiánypótló mű a falu történetéről, ami nem hiányozhat egyetlen magyarcsaholyi vagy onnan elszármazott személy házából sem. Megköszönte Gencsi Lajos gondnoktársának azt a többéves munkát, amit végzett, hisz az elmúlt egy évtized alatt egyházi és állami levéltárakban kellett kutakodni, illetve feljegyezni számos idős helybelivel készült beszélgetést.

A könyv szerzője beszédében elmondta, hogy a monográfia összeállításával szerette volna, ha rögzítésre kerül mindaz, ami évszázadok alatt Magyarcsaholyban történt. Elsősorban a családtagjai emlékei, továbbá levéltári anyagok alapján írta meg a könyvet. Megköszönte mindazoknak a segítségét, akik közreműködtek a könyv elkészítésében. Kiemelte Berei Károly nevét, aki hathatós segítséget nyújtott a templom egykori kazettás mennyezetéről készült rajzok megszerzésében, amiket jelenleg Budapesten őriznek. A könyv kiadását támogatta Turos Lóránd szenátor, valamit Erdei D. István és Magyar Loránd Bálint parlamenti képviselők.