Augusztus végén még a könnyeivel küszködve, meghatódottan beszélt arról, mennyire fontos számára a város és az abban végzett emberfeletti munkája, ma délelőtt pedig arról beszél mindenki, mennyire hiányzik már a puszta jelenléte is. A városban sétálva mindenkihez volt egy jó szava, mosolya. Halk szavú volt, jelenlétében mégis azt érezte az ember, hogy illik kihúznia magát és tisztelettudóan viselkednie. Jó nevelő, igazi tanár volt, aki anyaként és nagy testvérként fogta össze az egész várost, de különösképpen a rábízott gyerekeket.
Augusztusban a városért végzett munkáját Pro Urbe-díjjal ismerte el Nagykároly. Az a város, amelyet diákévei óta igazi otthonának tekintett. Amint az akkor feltett kérdéseinkre válaszolva fogalmazott, nagyon kötődik a városhoz, otthon érzi magát benne, és a neki átnyújtott elismerés a várost is illeti, amely lehetővé tette, hogy munkálkodhasson benne. Szeretné visszaadni Nagykárolynak az iránta való jóságát azáltal, hogy benne és érte dolgozik. Azt gondolom, ezerszeresen visszaadta, hiszen az általa végzett munkát nem lehet emberi léptékekben mérni. Igazi angyali személy volt, és azt hiszem, most már valódi angyalként tekint ránk, itt maradottakra. Nekünk kell továbbvinnünk azt a stafétát, amely oly hirtelen kihullott a kezéből.

Kürti-Bokor Judit édesapja bogdándi születésű, édesanyja ákosi származású, ő maga Ákoson gyerekeskedett, de Nagykárolyban járt iskolába. Tizenhárom éves korában a városba költöztek, és itt is érettségizett. Első perctől fogva otthonának tekintette a várost. „Nagyon szeretem a kisvárosokat, hiszen itt az utcán végigsétálva barátokkal, jótevőkkel találkozhatom nap mint nap. Beszélgetünk, egymásra mosolygunk, köszönünk, és ez számomra nagyon fontos” —  mesélte mosollyal az arcán augusztusban Judit nővér, aki nem csak a Celestina Anya Oázist alapította, hanem jelenlétével és áldozatvállalásával a várost és a vidékét is egy jobb hellyé varázsolta.

Judit nővértől hétfőn vehetnek végső búcsút tisztelői. A pontos részletekkel később szolgál a Piarista Nővérek Nagykárolyi Kongregációja.

Végh Balázs